2016. december 23. írta: Bazsa Mara

Filmajánló Bécsből

Bécsben, ha nem is trendi, de egyre több kerületben hagynak vadon burjánzani növényeket, telepítenek közterületekre vadon növő virágokat, melyek a természet alkotta képeket csempészik vissza az urbánus világba.

Bécs tavasztól őszig olyan volt, mintha ideköltözött volna Mary Reynolds. Ellepték a vadon virágai, erdők, mezők, rétek szépséges növényei. Az urbánus szemet mosolyra húzta, a lelket felvidította.

És hogy ki az a Mary Reynolds? Nemcsak korunk, de minden idők tíz legnevesebb tájépítészeinek egyike. Úgy vélem, az idei köztéri díszítést ő ihlette, de biztos, hogy lelkes követőkre talált Bécsben. Olyanok, akik a kertépítő gondolatait ismerik. „Távoli helyekre utazunk, hogy az érintetlen természet szépségében gyönyörködjünk. A modern kertészet mégis kevés figyelmet szentel az ilyen egyszerű, mégis meseszép környezetnek, pedig az ilyen helyeket meg kell óvnunk, mielőtt örökre eltűnnek.”

Közösségek szerveződnek a lakótelepeken, akik ezen elv mentén alakítják ki, tervezik meg élettereiket, és a vad kertek építésének aktív részesei lesznek. A cél egy, legyen a természet a második nappalija az embernek. Bécsben különösen sok a zöld felület, nem minden parkot terveznek tudatosan meg. Hagyják érvényesülni a természetet.

A témához kapcsolódva, „A vadon kertje” című ír, életrajzi elemekkel átszőtt, filmet szeretettel ajánlom, a két ünnep közötti időre. Van benne egy kis romantika, szerelem, kitartás, küzdelem és olykor valószínűtlen elemek, melyek mind-mind megtörténtek. Méghozzá Mary Reynolds-zal, aki dacolva az előítéletekkel, igen fiatalon aranyérmet nyert a világ legrangosabb és legrégebbi kertépítészeti versenyén, a londoni Chelsea Virágkiállításon, ahol többi között Károly herceg is a riválisai közt szerepelt. A képen egy a munkái közül. (Fotó:marymary.ie)