Bécsben a legismertebb bevásárló utcák mellett, vannak eldugottabbak, ahol az ember jó dolgokra akadhat. Bár kevesebb forgalmat bonyolítanak, mint a plázák, de azért az emberek ezeket az utcákat is rendületlenül járják, kivált így karácsony táján.
Pláne, ha olyan bájos és kedves, mint a Wollzeile az első kerületben. Nem kell sokat bolyongani, nagyítóval keresni, csak éppen a Rotenturmstraßéról, tudják, arról, ahol ezek az óriási piros gömbök csüngnek a magasról, egy kis utcába befordulni. Nevét a takácsokról kapta, még a 12. században, amikor a mesterek ellepték az utcát és áruikat dömpingben gyártották. Aztán őket követték a családi vállalkozások, az utca a kereskedő famíliáktól volt hangos. Az 1. kerületben járunk, az ismertebb utcákról kicsit arrébb sétálunk.
Aki még bele akar szagolni a régi Bécsbe, feltétlenül kerüljön erre. És tegye mihamarabb, mert a vállalkozók, a több száz éves boltok közül egyre többen lehúzzák a rolót. Régi, megbízható üzletek, melyek egész városszerte és évszázadok óta ismertek, bezárni kényszerültek. Errefelé kevesebb a vevő és a bérleti díjak is az egekbe szöktek, ami már megterhelő a kicsiknek. A csemegés Böhle, a játékboltos Kober, a bőrös Kreps, a népviseletet árusító Turczynski, Frick, a könyves minid, mind múltat idéző nevek. De azért jócskán maradtak még régiek.
Persze ettől még sajátos bájjal bír az utca, még ha nincs is sok bolt rajta. Van azért, aki állja a sarat, mindjárt az elején egy bűbájos kirakat állítja meg a sétálókat. Hihetetlenül varázslatos, belengi a karácsony. Zenedoboz, mely Mozart, Schubert zenéjére klimpíroz, és igazi szaloncukor papír, melynek széle csíkokra szabdalva várja, hogy belekerüljön bonbonos tartalma. Mézeskalácsra ragacs, hogy mutassa, a süti mire hajaz. Ez a papírbolt, az A. Katzer, az 5. szám alatt, az utca egyik legrégebbi boltja, 1837 óta tart nyitva.
Persze települtek mellé konkurensek, de azok inkább erősítik a papíráru minőséget és erősítik a versenyszellemet, ami nem rossz a vevőknek. A 17. szám alatt a König & Ebhardt a tradícióktól hangos, de itt van rögtön, vele átellenben, a külcsínre bohókás és lazább Herzilein Papeterie, melynek kirakata felettébb elegáns.
A papírboltok mellett könyves is van itt, ha nem is ezer, de több száz éve. A Morawa nem mai gyerek, 1877-ben alapították meg, azóta árul Bécsben könyveket. Ha ide beszabadulunk, jó időre fogva tart a hangulata, a frissen printelt könyvek sajátos illata. Most mégsem azok ragadtak meg, hanem ez a kelj fel Jancsi Mikulásos, kézzel készült változata.
És ugyan milyen lenne egy ilyen helyen a gyógyszertár, ha nem monarchiás és patinás. Megakad a szem rajta, de hál’ istennek nem betegség hajt az apotékába. A külcsín így egészségesen sokkal tetszetősebb, mintha recepttel a kezemben keresném fel. 1760 óta áll ezen a helyen, nem is akármilyen épületben.
Cukrászdák egész sora vár az utcában. Az Aida mellett a híres, nevezetes Café Diglas, mely alapításának éve 1875, de van itt egy K.u.K. császári és királyi beszállító a régi szép időkből, a Konditorei Heiner. Árulnak persze másutt is finom süteményeket, ahová sokan térnek be hazafelé menet. Vagy ácsingózva a kirakatot nézik, és a kalóriákat csak szemmel eszik, nyelik.
De itt van például a Lackstätter, edényekkel, tálalókkal, és sok egyedi, különleges termékkel. Ránézésre olyan, mint egy zsibvásár, a kínálata viszont izgalmas, nem véletlenül nagy a forgalma. Van itt pecsét a sütire, és mindenféle forma, amiből készülhet a mézeskalács, vagy a torta.
A biosok is kedvtelve nyitottak boltokat, van például egy Reformhaus, egy mézes, vagy a Sonnentor, ahol az ember az illatozó teafüvektől szinte megszédül, aztán kiderül, a tea mellett a fűszernövények is bódítóan hatnak, és a rideg téli hónapokban erőt adnak.
És van itt egy mókás bolt is, méghozzá a Flying tiger copenhagen, ahol a vevők egymás kezébe adják a kilincset. A bohókás cuccokat nézegetve egyből megjön az ember jókedve. Aztán nem messze tőle egy tündéri gyermekruhabolt hívogat, a kirakata mesés világba csalogat. Persze elegánsabb boltok is vannak erre, férfiaknak minőségi cipő, hölgyeknek egyedi, kézműves termékek, de még egy szabó sem szégyelli a helyet, megfér a díszesen kivilágított boltok mellett.
Egy dolog mindenesetre igaz a Wollzeile utcára, a nagy nemzetközi láncok ide még nem tették be a lábukat, így jellegzetes, bécsi hangulat uralja, ahol kiskereskedők gazdái a boltoknak.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
