2016. október 05. írta: Bazsa Mara

Kunsthalle – a bécsi Műcsarnok

Egy hely, két kiállítás. A Múzeumi Negyedben található egykori barokk istállóépület már évek óta a modern művészet izgalmas kísérletező-műhelye. A Kunsthalléban még pár hétig látható "A nagy dolgok nem mindig csendesek” és a „Beton” című tárlat.

Nathalie Du Pasquir nem bonyolítja az életet, mindent nevén nevez. A két lábbal a földön járó művésznő hitvallása is egyszerű: „Ami engem a művészvilágban untat, a mítosz, hogy a művészet feltétlenül drága és értékes. Holott szerintem a művészet az, amit az ember tesz.” (Fotó:Kunsthalle, Stephan Wyckoff)

„A nagy dolgok nem mindig csendesek” című kiállításán nem feszengenek az emberek, a kiállított tárgyak nem komplikáltak, a maguk egyszerűségében egy korszakot reprezentálnak. A használati eszközök mára megszokott, tetszetős dizájnja egykor nagy port vert fel a művészvilágban. Nathalie Du Pasquir ahhoz a Milánóban alakult és Ettore Sottsass által vezetett csoportosuláshoz tartozott, akik a ’80-as években megreformálták a dizájn forma- és színvilágát. A szokatlan színkombinációkkal, anyagokkal és formákkal jelentkező Memphis-csoport, mely nevét Bob Dylan „Stuck Inside of Mobie with the Memphis Blues Again“ című dalából kölcsönözte, nagy visszhangot kiváltva robbant be a művészetbe. (Fotó: Kunsthalle, Delfino Sisto Legnani)

A ma is Milánóban élő, magát elsősorban festőként definiáló francia alkotónak ez az első jelentősebb bemutatkozása a nemzetközi porondon. A tárlaton mintás szőnyegei, tapétái és bútorai mellett, az utóbbi időkben készült képei is láthatóak, melyek a forma a tér és a tárgy viszonyát taglalják. (Fotó: Kunsthalle, Studio Azzurro)

Beton

Hogy mi jut az ember eszébe a betonról? Semmiképpen sem erős vonzalom. Robusztus épületek, lakótelepek, letűnt rendszerek. A beton szürke és unalmas, ennek ellenére akár művészi is lehet, attól függően, mit tesznek vele az értő kezek. Sokan ellenszenvvel viseltetnek vele szemben, de bármennyire is utált építőanyag, ma is alapja az építőiparnak Már a rómaiak is ebből építették házaikat, Krisztus után jó pár évvel felfedezték, hogy összekeverve a hamut, a meszet, a követ és a vizet, egy egészen új anyag jön létre. Ebből készült a Colosseum és a Pantheon, és ma is ebből építkezünk. A szürkeségből hidak, utcák, házak emelkednek ki, egyedivé az építész teszi.

Sok művészt megihletett a beton, talán épp ridegsége, egyszínűsége jelent kihívást az építészeknek. Aranykorát az ’50-es, ’60-as években élte, még művészeti stílust is neveztek el róla, kifejező névvel illették, brutalista építészetre keresztelték. A tárlat témája a művészet és a beton kapcsolata képekben bemutatva. Nem is brutális.