Aki járt már Rómában, és bejutott a Vatikánba, és kiállva sorát Michelangelo Sixtus-kápolnájának mennyezetfreskóját is látta, még annak is ad újat fotóba öntött mása. A világ legnagyobb, egybefüggő freskójából 34 részlet látható most Bécsben, a Votivkirchében.
A Votivkirche nem első alkalommal fogad be művészeti projektet. Volt már rá számos példa, hogy az egyház a művészetet támogatta. A neogótikus Fogadalmi templom nekünk, magyaroknak, egyébként is nevezetes, ahogy az a történelemkönyvből ismert, 1853 februárjában, ezen a helyen követett el merényletet Libényi János a császár, Ferenc József ellen, kinek öccse a szerencsés kimenetelű esemény emlékére e templomot emeltette. Most a tömeget nem az emlékezés és a templom története vonzza ide. Michelangelo remeke költözött a templomba be. Ennél méltóbb helyet, aligha kaphatott volna, beszivárgott a reneszánsz a gótikus falakba.
Michelangelo sosem aprózott el semmit. Amikor a pápa, II. Gyula megbízta, hogy a kápolna mennyezetén az egyszerű festmények helyére alkosson emlékezeteset, csináljon grandiózus terveket, mellyel reprezentálni lehet, Michelangelo hű volt hírnevéhez. Gigászi elképzelésekkel hozakodott elő, és bár a pápának nem volt egészen ínyére, hagyta, tegyen mindent kényére-kedvére, a mesternek szabad kezet adva a munkálatokat teljes egészében ráhagyta. Megszakításokkal ugyan, de az 1508-ban elkezdett munka 1512-ben kész lett, mindenszentek ünnepén be is mutatták a nagyközönségnek.
A Sixtus-kápolna mennyezetének központjába bibliai képek kerültek, kilenc témát a Teremtés könyvéből merített, köztük a legismertebb részlet, Ádám teremtése, mindenki előtt ismert. Az Ószövetség jeleneteit Jézus ősei, próféták, és szibillák arcképei veszik körbe, a sarkokban pedig a Szentírásból vett képek elevenednek meg. A közel 500 négyzetméterből került most ide 34 részlet.
Méghozzá eredeti valójában, ahogy a mester megalkotta, és ahogy talán ő maga sosem látta, hisz odafent a magasban, állványokon, pallókon állva, hasalva a szeme csupán a részleteket fogta. Most és itt viszont nem kell gebeszkednünk, 24 méter magasba felfelé néznünk, messzelátót magunkkal vinnünk. Ádám és Éva pőreségét közelről láthatjuk, Istennel szemtől szemben állhatunk.
A kápolna oltárképe, az Utolsó ítélet, uralja a legnagyobb teret, 150 négyzetméteren. A közel 400 életnagyságú figurával teletűzdelt Utolsó ítélet, eredeti, 13,7 x 12 méteres nagyságában a kiállítás legütősebb képe. Michelangelo 1535-ben alkotta. A részletekben akár órákat is gyönyörködhetünk, különösen, ha akad helyünk és leülhetünk.
A Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának részleteit a sztárfényképész, az osztrák fotográfia doyenje, a világhírű Erich Lessing fotókópiái varázsolják testközelbe, ebbe a különleges gótikus miliőbe. Lessing volt egyébként az egyetlen fotográfus, aki a ’80-as, ’90-es években a restaurálás közben ennyire közel került a festményekhez, és külön engedélyt kapott, hogy fényképezzen. Sőt, mi több, egyedi licenszjogot is birtokol a művészettörténelem kiemelkedő és egyik legjelentősebb alkotásáról készült fotóihoz.
Manfred Waba, akinek a nevéhez több színpadi mű, többi között a Varászfuvola, színrevitele társul, ötlete volt, hogy amennyire csak lehet, a képeket a nézőkhöz közel vigye. Ezúttal szó szerint értette, a remek másolatok között sétálhatunk, a képeket egészen közelről csodálhatjuk, és nem a magasba függesztve látjuk.
Tér itt aztán van bőven, hiszen a Votivkirche kétszer akkora (82x28), mint a Sixtus-kápolna (40x24). A templom központi fekvése, a hírverés, no és Michelangelo maga garancia arra, hogy ezt az izgalmas és rendhagyó tárlatot sok ember meglátogatja. Ez premier Európában.
A kiállítás december 4-ig látogatható, 10.00 és 18.00 óra között, minden nap.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
