Nem ez volt az első a világon, de az egyetlen, ami túlélt mindent: tűzvészt, háborút, bombatalálatot. Megszenvedte a hírnevet, mire Bécs jelképe lett. És most új gondolákat kap.
Szédülni itt biztos nem fogunk, hacsak nem attól, hogy magasan vagyunk. Az óriáskerék lomhán forog, körbe -körbe ráérősen mozog, mint cirkuszi ló a porondon. Nem muszáj kapaszkodnunk. 2,7 kilométert tesz meg egy óra alatt, konkrétan 0,75 méter/szekundum sebességgel baktat a Nap és a Hold alatt.
Két hasonló, gigászi szerkezet már Angliában igen népszerű lett, az egyik Londonban, a másik Blackpoolban működött, amikor az angol mérnök, aki tervezte, szemét Bécsre vetette. Adódott egy jubileum is, ami jó oknak bizonyult, hogy megépítse a forgó kereket. Ferenc József trónra lépésének 50. évfordulója volt a jeles alkalom. 1896-ot írtunk akkor.
Walter Bassett Bassett neki is kezdett, megtervezte a bécsieknek az óriáskereket. 30 kocsi kapott rajta helyet és egyenként mindegyikben 20 személy fért el. Volt nagy csődület, amikor kész lett az elmés szerkezet, tolongtak az emberek, mindenki felülről, közel 65 méter magasból akarta látni Bécset.
Az óriás lett a kis kedvenc. Megjelentek a mutatványosok, akik mindenféle bohóságot, hajszálmeresztő, idegölő attrakciókat vetettek be, csakhogy magukra irányítsák a figyelmet. A hagyomány a múltból ered, de ma is találunk őrülteket. Egy stájerországi motoros akrobata, Günter Schachermayr, az extrém sportok szerelmese pattant tavaly nyeregbe, és egy Vespa motoron tett egy kört a Práterben, az óriáskeréken. A 65 méteres magasságot célozta meg, de nem a kabinban, hanem a kerékhez láncolva.
Az óriáskerék fennmaradása egyébként kétszer került veszélybe. Először 1916-ban, amikor a telek új tulajdonosa a bontását elrendelte, ám a hatalmas acélváz szétszerelése olyan tetemes összegre rúgott, hogy nem akadt senki, aki a költségeket állta volna. Így esett, hogy a piszkos anyagiak miatt a gigászi szerkezet a Práterben rekedt.
Aztán később, a II. világháború idején, amikor az ellenséges haderő a Prátert is ostromolta, épp a kerék lábánál folyt a csata. A vidámparkból nem sok maradt, nem kímélték az ágyúgolyók a játékokat. Az óriáskerékből csak a váz élte túl a puskaropogást. A harcok végeztével a város lakossága összefogott és az akkor már Bécs jelképének számító óriáskereket rekordidő alatt helyreállította, így 1947-ben már újra forgott a 430 tonnás vasdarab. De már csak fele annyi kocsival.
Több mint 100 éve áll, és azóta rendületlenül imádják. Sőt, most nagy megtiszteltetés érte, a bécsi Óriáskerék az európai filmkultúra kincse lett, miután az Európai Filmakadémia (EFA) beválogatta az öreg kontinens kultikus helyeinek körébe. Köszönhetően Graham Greene és Carol Reed 1949-ben itt készült, Oscar-díjas filmjének, A harmadik embernek (Der dritte Mann).
A Práter idén 250 éves, ebből az alkalomból új köntösbe öltöztetik az óriáskereket. Felújítják a gondoláit, méghozzá az eredeti tervek szerint. A csere már folyik. A fából készült kabinokba klímát és fűtést is szerelnek, így egész évben üzemelhet. Külcsínben még annyit változtatnak rajta, hogy négy ablak helyett hat lesz rajta, így nem lesz semmi, ami a kilátást akadályozza.
Az első kör anno 8 guldenbe került. Ez akkoriban a bécsi átlagkereset felét jelentette. Nem volt olcsó. Sokan tiltakoztak is ellene, köztük egy artista, Marie Kindl is drágállotta, és hogy felhívja az árra a figyelmet, egy kötélen lógva az egyik kabin ablakában csüngött, míg a kerék körbement. Ma megfizethető egy menet, 9,5 euró a belépőjegy.
Fotó és videó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt