Vigyázó szemét most minden férfi, ha nem is Párizsra, de francia földre veti. Aki viszont odáig nem jut el, Bécsben is talál helyeket, melyek francia honra emlékeztetnek. Többet is, mint hinné az ember.
A franciák hatása a bécsi hétköznapokra megkérdőjelezhetetlen. Számtalan rá a bizonyság. Itt van mindjárt az egyik legszebb szecessziós palota, a francia nagykövetség otthona. Aki a Belvedere-be tart, vagy a Schwarzenbergplatzon sétál, annak biztos megakad a szeme rajta. Ebben a szépségben egyébként véletlenül gyönyörködik a szem. Úgy tartja ugyanis a városi legenda, hogy a tervek eredetileg a konstantinápolyi osztrák nagykövetség épületéhez készültek, ám egy fatális véletlen folytán felcserélődtek, és a palota itt épült meg.
És ha már a Belvedere-t szóba hoztam, annak ura, Savoyai Jenő is francia. Számos palota maradt utána az osztrákokra. Bár a herceg hazáját elhagyta, kötődését szülőföldjéhez sosem tagadta.
Ha már az ismert nevezetességeket említjük, a schönbrunni kastély parkja is francia, mint ahogy a benne lévő Gloriette, ahonnan az egyik legszebb a panoráma az osztrák fővárosra. 
De nem csak ezt vették át az osztrákok. Egészen a 19. századig a nemesek Bécsben franciául beszéltek, amikor egymással érintkeztek, az osztrák fülnek e nyelv nem idegen, és ha kicsit mélyebbre ásunk, a németben több francia eredetű szót is találunk. Itt van mindjárt a melange, mely Bécs nevével szinte egyet jelent, a város védjegye lett, na, az sem a németből, hanem a francia melanger (összekever) szóból ered.
A multikultiról ismert Bécsben a híres francia konyhával, mellyel nem alaptalanul kérkednek a gallok, is számtalan helyen és formában találkozhatunk. A „Midi – le petit déli” Párizst hozza Bécsbe. Méghozzá a város közepébe, az első kerületi Hoher Markt 5-be. Az étterem az echte francia konyha remekeit kínálja, nem is akármilyen minőségben, és megfizethető áron. A desszertje is roppant ízletes. Itt nemcsak helyben ehetünk, de az ebédet magunkkal is vihetjük.
A „Tart’a tata” a Lindengasse 35. szám alatt, a 7. kerületben van. Üveges portáljában lévő édességek már ránézésre sem kímélnek, plusz kalóriákat ígérnek, de annyira guszták, hogy beindítják a nyálelválasztást. A kétkedés, hogy a nadrágba még egy-két kiló belefér, hamar tovaillan, édes a bűnözés, ennyit megér. A croissant helyben sütik, ahogy a többi sütit is.
A „Cafe Francais” olyan, mint a neve. Francia. Csak éppen Bécsben. Stílusos, a berendezés elegáns, és a névhez passzoló ételek, mellé csodás a kilátás- Bár a Votivkirche árnyékot nem vet ide, ám festői látványt nyújt cserébe. A kávézó előtti teraszról, a Währinger Straße 6-8. szám alól kedvünkre gyönyörködhetünk benne.
Franciás báj, némi giccs és KundK hangulat keveredik ebben az igazán pici, Süssi – Salon de thé Francais névre keresztelt teázós szalonban. Ide csak az jöjjön be, aki bírja az apró teret, mert felteszem, ez az egyik, ha nem a legkisebb teázó Bécsben. Ki is használnak benne minden zegzugot, méghozzá elég ötletesen, az emeletre beszuszakolták a konyhát, a vendégek a földszinten fogyasztják a teát. Egy hely, ahol a franciák nemzeti kincsét, a macaronit is sütik.
A Francia Kultúrintézetben is aktív életet élnek. Koncerteket, irodalmi esteket, felolvasásokat, nyelvkurzusokat szerveznek, rendeznek, nyitott a bejárás minden bécsinek. (Azt nem tudom, meccseket közvetítenek-e, de arra amúgy rengeteg helyet kijelöltek Bécsben.)
És ha már ennyire kiveséztük a franciákat, lássuk mit adtak az osztrákok a galloknak. Hogy a számla egálba menjen, a legismertebb péksüteményük eredetét Bécsben kell, keresse az ember. Tudta, hogy a croissant egy osztrák (egyesek szerint magyar) pék találmánya? Még akkor is így van ez, ha ezt a franciák, ha nem is tagadják, erősen elhallgatják.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
