Két utcával arrébb hömpölyög a tömeg, egymást tapossák a külföldiek. Erre kevesebben tévednek, többnyire azok, akik helyismerettel rendelkeznek. Pedig a sárkányos ház, mely nem az anyósokról és kikapós asszonykákról híres, no és a bűbájos kis utca megér egy kalandozást a múltba.
Bécs egyik legősibb utcája a Schönlaternegasse. Nevét egy szép, kovácsoltvas lámpáról kapta. Szép lámpás utca, így fordítják magyarra. A névadó szépséget, a világító testet ne keressük, abból múzeumi darab lett, amit itt látunk másolata az eredetinek. A negyed hangulatát a műemlékké nyilvánított házak sora adja.
Rögvest belebotlunk a Baziliszkusz-házba. Na de ki az a baziliszkusz? A kakas, a sárkány és a gyík keveréke. Egy mesebeli szörnyeteg, melynek tekintete halálos, lehelete bűzös és ő maga pedig megmérgez. Hogy ki állít egy ilyen rút, ártó lénynek emléket? Hát a bécsiek. A történet visszavisz a mondák övezte, középkori Bécsbe.
Történt anno, még a XIII. században, hogy az 1. kerületben, a Schönlaterngasse 7. számban, ahol anno pékség működött, egy rusnya szörny leheletével megmérgezte a kutat, ami halálos fenyegetést jelentett az ott lakóknak. Mígnem egy bátor és igencsak furfangos péktanonc a baziliszkusz elé tükröt tartott, és amint a szörny saját tükörképével szembe nézett, azonnal kővé dermedt. Még ma is ott kuksol a ház homlokzatán, már ártalmatlan, szegény pára.
Beköltözött a szerelem a szörny házába. E szavakkal invitált Ingrid Maria Heldstab a boltjába, amikor rámutatott a Baziliszkus-házra, melynek sarkában, mint a múltbéli bűzös lehelet ellenpárja, rózsaillattal tartja távol az ártó lényeket. Nem úgy az embereket. Őket szívesen tereli beljebb.
Itt minden vegán és bio, mutat körbe büszkén a tulajdonos, majd magyarázatul hozzáfűzi, véletlenül van most itt. Idejét többnyire a 23. kerületi kertészetében tölti. Ott nevelgeti palántáit és készíti elő feldolgozásra rózsáit. Aztán kezembe nyom egy kiskanalat, hogy kóstoljam csak bátran meg a finom falatokat, a dzsemet és a zselét, de likőrt nem bont a kedvemért.
E bájos kis utca mást is fogad még magába. A sárkányos ház mellett egy galéria már az új idők szelét fújja. A környék hangulata Schumannt is megfogta, ide is költözött pár hónapra. Tábla mutatja, itt élt a komponista.
Régen fiatal legények kopácsolásától volt hangos a negyed, de erről már csak könyvből kap tudást az ember. Az egykori kovácsműhelyre az utcán lógó vaskulcs emlékezetet. Az Alte Schmiede ma a dzsessz és az alternatív zene kedvelőinek találkahelye.
A 11. szám alatt a régi városfal maradványa megmaradt a belső udvarban. Az utcafronton, a homlokzaton egy Madonna-kép utal arra, hogy a török időkben árvaházat takartak a falak. 
A monda egyébként az utcát olyannyira megfertőzte, hogy nevét egy itt található étterem is átvette. Két régi, megkapó házból áll, melyből az egyik egyemeletes, mint ahogy az a régebbi időkben volt jellegzetes. Az étkezde egy kis kerthelyiségre (schanigarten) is szert tett, közvetlenül az út mellett, de ez távolról sem olyan zavaró, hisz alig jár erre autó. 
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
