Szinte mindenki járt már erre, aki a lábát a császárvárosba betette. Azt viszont lehet, hogy nem tudta, véres és ürülékes az utca múltja. Ennek ellenére a Blutgasse és környéke Bécs egyik legromantikusabb és legrégebbi része.
Az utcák nevét nem szokás lefordítani, de néha nem árt tudni, még akkor is, ha félelmet keltenek. A „Blut” magyarul vért jelent. Az izgalom, mely az elnevezés hallatán, gyomor tájékán érezteti hatását, ne ijesszen el senki, bátran nézzen körül erre. De inkább nappal tegye, hogy a borzongás ne torkolljon ijedelembe, hisz azt beszélik, szellemek is járnak erre fele.
Az utca nevét nem tábla jelzi, a falra van felfestve. A Figaro háztól, melyben a nagy zeneszerző lakott, indul egyenest előre. Első ránézésre igazán kedves kis környék. Mozart is szerette, erre látott rá reggelente. Vajon gondolt-e vele, miért véres a neve.
Mindenféle szóbeszéd járja. Mondják, egykoron mészárszék működött itt, állatok kiloccsant vére áztatta a környék utcáit. De abban is lehet valami, hogy a templomos lovagok okozták a sokkot, amit a sok levágott fej okozott. Azt is suttogják, élt erre hajdanán egy fiatal grófnő, aki szépségét féltve ifjú lánykák véréből készített fürdőt magának estére. Meg még olyat is állítanak, hogy kínzószobákat rejtettek a falak, és a veréstől elgyötört testekből csorgott a vér. Se szeri, se száma a legendáknak, melyek egyelőre tisztázásra várnak.
A Blutgasse negyed a Stephansdom mögött foglal helyet, a Singerstrassét a Domgasséval fonja egybe. Ez utóbbin, ha továbbnézünk, a Hotel König von Ungarnon akad meg szemünk. A szálló 1746 óta öregbíti a városképet, nevével a magyar arisztokratáknak állít emléket, azoknak, akik a monarchia idején itt szálltak meg. Mindnek neve a vendégkönyvben van feljegyezve, hogy az utókor kedvére böngészhesse.
Továbbmenve, vele átellenben egy misztikus nevű könyvesboltot rejt a Domgasse. A 8. szám alatt, talán a hely szelleme miatt, ezoterikával, asztrológiával foglalkozó könyveket árulnak, de a tulajt a számmisztika is vonzza, ezért lett 777 a bolt neve.
Közvetlenül a bejárat mellett egy másik ajtó nyílik. A falon tábla jelzi, itt élt és halt Jerzy Kolschetzky, a híres spion, a lengyel király, III. János kémje, aki titkos tevékenysége mellett a kávét is meghonosította Bécsben.
E kis kitérőt követően térjünk vissza a hátborzongató névhez, melynek eredetét a szakemberek történelmi tényekkel nem erősítették meg. Az viszont bizonyosság, itt állnak Bécs legrégebbi házai, melyek még a középkorban épültek, az alapjaik pedig egyenesen 12. századbeliek. Hogy mi ebben az érdekes? Ha nem is ez, a 3. szám alatti átjáró, mely egy zegzugos helyre vezet, mindenképp figyelmet érdemel.
Igazán hangulatos a gangos épület, a felfelé vezető, szűk lépcsők, a balkonok, az elkerített részek, melyek pincelejáratot sejtetnek. Régen ezekben tárolták a bort és az élelmiszert. Felülről szűrődik be a fény, de embert alig ér. Kihalt ez a rész. Az élet egyedüli jele a balkont körülölelő, dúsan lejtő növény, és a hátul pislákoló, sárga fény. Bent szorgos kezek varrnak, az idegekre megnyugtatóan hatnak.
Az utcán amúgy alig van élet. Az egyik házban restaurátor dolgozik, régi bútorokkal bíbelődik. Mintha megállt volna az idő odabent, az öreg, kiszuperált tárgyak vevőre várnak. Arrébb menve, végre beköszönt valami a jelenbe. Egy Chamaleonra keresztelt bár láthatóan ősidők óta itt áll.
Odébb érve egy félig nyitott ajtó csalogat bentre, régmúltat idéző, félhomályos helyre, ahol felsejlik az utca eredeti neve. Egykoron ugyanis „Kothgässelre“ volt keresztelve. Az elnevezés elég érzékletes, ürüléket jelent. Abban az időben kapta, amikor még nem ismerték az árnyékszéket, és az emberek a dolgukat egy 8 méter mélyre ásott lyukba, a belső udvarokban végezték el. Már ha oda, merthogy extrém esetekben kis erkélyeket véstek a falakba, és ezeken keresztül egyenesen az utcára ürítettek. (Micsoda szagok terjenghettek.)
A kísérteties kis teret hátrahagyva, a 9-es számú ház másik oldalán lyukadunk ki, egy barátságos udvarra, melyen ismét egy pince, kitárt ajtajával, egy hatalmas, természeti emlékké nyilvánított fa fogad. A porta másik fele már a Singerstrasse.
Innen is vezet egy sikátor a Blutgasséval párhuzamos helyre. Ha nem ülte meg a gyomrunkat az utca neveinek története, menjünk ki a Grünangerstarsséra, és üljünk be egy francia vendéglőbe. A Restaurant Ma Créperie konyhája híres ízletes csigájáról, kagylójáról és ezerféle francia „pizzájáról”.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
