Korhű öltözék, harsona, gyönyörű, lipicai lovak, már csak a királyi fők sora hiányzik, hogy teljes legyen az élmény, melyet a monarchia idején nyújtott a lovasiskola. Amúgy azóta, 450 éve, változatlan a ceremónia.
A Bécsi Spanyol Lovasiskola szinte kötelező program annak, aki Bécsbe látogat. Legyen az királynő, államelnök, vagy turista. Olyan attrakció ez, melyet legalább egyszer látni kell. A múltja egészen a görög demokráciáig nyúlik vissza. Akkoriban volt szokás, hogy a lovakat „balettozni” tanították. Aztán a történelem jó időre leszámolt vele, a szokást elfeledte, egészen addig, míg II. Károly főherceg újra nem élesztette.
Ménest alapított, méghozzá Trieszt mellett, Lipizzán (ma szlovéniai Lipica). Ezt a helyet találta a legalkalmasabbnak arra, hogy az új fajtát meghonosítsa I. Ferdinánd császár fia. Maga a szó, "lipica" egyébként hársfát jelent, melyet a szlávok az élet fájaként emlegetnek. Károly főherceg anno maga sem sejtette, hogy több száz éven átnyúló hagyomány megteremtője.
Önös érdek vezérelte, nem gondolt arra, hogy a lovakat nyilvánosan produkáltassa. Az volt a célja, hogy a monarchia hírnevéhez és erejéhez méltó pompás ménest tenyésszen, mely az udvart, az arisztokráciát szórakoztatja.
A törzset alapító mének spanyol és olasz eredetűek. Gazdasági lóként is elterjedtek, fogat elé is befogták őket, és a sportban elért eredményeik sem jelentéktelenek. Díszlovaglásra azonban csak a legnemesebbek kaptak lehetőséget. Ferenc József különösen szerette őket. Feltűnő intelligenciájukat, harmonikus mozgásukat, könnyed, elegáns vágtájukat, pompás testarányukat és tetszetős megjelenésüket.
Sokan gondolják úgy, hogy a lipicai ménes magyar. Bár sem neve, sem eredete, nem támasztja alá a vélekedést, azért mégsem alaptalan a feltételezés. A Napóleon elleni háborúban menekíteni kellett a ménest, így a lovak Mezőhegyesre kerültek. 1815-ben, amikor a lovakat Lipicára visszahajtották, egy részüket itt fogták, és Magyarországon tenyésztették tovább.
A monarchia felbomlásával minden ment, amihez az udvarnak köze lehetett. A lovak és az iskola is veszélybe kerültek, ám a gondozók, kocsisok és hivatalnokok nem hagyták veszni a ménest. 1920-ban egy stájerországi kis faluban, Piberben találtak otthont a lovaknak. Szezonban természetesen Bécsben vannak, és alkalmanként a Burggartenben is láthatóak. 
A 2015-ben 450 éves Bécsi Spanyol Lovasiskola előadásaira és nyilvános próbáira tavaly közel félmillió ember váltott jegyet. Ez a világ azon kevés iskolájának egyike, ahol a klasszikus lovas művészetben évszázadok óta változatlan formában gyönyörködhetnek az emberek.
"Courbette", „Levade", "Croupade", „Capriole", "Piaffe". Hogy mik ezek? A „magasiskola” szigorú szabályait követő balett elemek, melyeket megtanulni nagyon kevés ló képes. Nem csoda, hogy 2015-ben a Bécsi Spanyol Lovasiskola az UNESCO szellemi kulturális világörökség része lett.
Fotó: saját és internet
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
