Még vissza-visszajár a nyár. Aki szívesen élvezné a nap meleg sugarát, és nézné a víz ringását, de közben egy jót is enne, adva a kulináris élvezeteknek, azoknak javaslom az Öreg Duna teraszos éttermeit. Mindjárt hármat is, hogy legyen miből válogatni.
Vízparton, víz mellett az ember nyaralós hangulatra gerjed. A város zaja messze, habár az épületek egy köpésnyire. Nincs annál hangulatosabb, mint egy kiadós városnézést követően elvonulni a zöldbe, gyönyörködni a természetben, és jókat enni hangulatos környezetben. Még utazni sem kell messze. Az U1-el a Kaisermühle megállótól egy kiadós séta és a partra lefordulva, ott áll a Schinakl étterem.
Egy kedves kis utca fejti le az Öreg-Dunáról az éttermet, de ezen a pincérek gyorsan átlépnek, mert van, akinek a fűbe kitett asztalok a vonzóbbak, és odarendelik az enni-, innivalókat.
Délben menüztetnek, láthatóan a törzsközönségüknek, de a’la carte is finom ételeket készítenek, a grillezett húsoknak és halaknak nagy a keletje.
A harmadik generáció viszi a családi vállalkozást, mely apáról fiúra száll. A fiatal vezetés újított, több elektromos hajót üzembe állított. Az úszó szigetek, melyek a mediterrán életérzésre emlékeztetnek, itt bérelhetőek, hozzá, kérésre, piknik kosarat is mellékelnek.
Tovább haladva egyenesen a parton, egy rövidke sétányira innen, vagy ha más utat választunk, akkor az Alte Donau metrómegállótól egy kőhajításnyira, áll közvetlenül az Öreg-Duna partján egy őskövület, Alte Kaisermühle az étterem neve.
140 éve, még a Duna szabályozása előtti időkben, 60 hajómalom horgonyzott ezen a helyen, és hasznosította a víz erejét. Közvetlenül a parton találjuk ezt a bájos és romantikus éttermet, mely már 1893-ban is, igaz, akkor halászcsárdaként, üzemelt.
A kertben grilleznek, faszénen sütnek, hús, hal, tenger gyümölcse is rendelhető. A hagyományos bécsi konyhát kiegészítették a spanyol vidék jellegzetességeivel, tapassal és mediterrán ételkülönlegességekkel várják a vendégeket.
Csodálatos helyen terül el, épp szemben a szigettel. Na, nem a naggyal, hanem a kicsivel, mely az Öreg-Dunát vágja át. Jobbra a város, balra a természet, előttünk az Öreg-Duna csordogál, fodrosodik habja, amikor egy hajó elhalad rajta. Közvetlenül a partján, valójában egy stégen áll, ringatózik ez a lokál.
Neue Braisilien a neve. Honnan e furcsa név, hogy kerül ide Brazília, amikor ez Ausztria? Történt még régen, a Duna szabályozásának idején, amikor a nagy folyamot innen elvezették, hogy az étteremmel átellenben lévő szigetecskén, mely mai napig a bécsiek kedvence, és ahol a naturisták hirdették az igét, a homokot fehérre szívta nap, és valaki azt találta mondani, jé, ez olyan, mint Brazília. Az a valaki pedig akár Florian Brendl, a naturista mozgalom ékharcosa is lehetett.
Amikor a szigeten többé már nem csupaszkodhatott, áttelepült átellenben, és miután itt egy kiskertet kapott, kis házikója elé kitett két padot, és italmérést nyitott. Történt mindez 1904-ben. Azóta is ez az étterem helye.
Egy eldugott kis paradicsom, a helyiek titkos tippje. Nyáron mindig tömve. Balra a DC fekete tornya emlékeztet Bécsre, a város tényleg nincs messze. Az U1 metró Alte Donau megállójától egy kiadós, 15 perces séta, a fáradozást megéri gyönyörű a fekvése és a környéke.
És hogy mi az előnye az őszi, vízparti étkezésnek? Túl azon, hogy végtelen nyugalom szállja meg a betérőket, nincsenek szúnyogok.
Fotók: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
