Ki ne szeretne a templomos lovagok, vagy a három muskétás nyomában járni, horror filmek forgatási helyszínét látni, a borzongásba beleszagolni? Kreuzenstein váránál mindezt megteheti. Bécstől alig 20 kilométerre, legendák nyomában.
Olyan, mint amilyenben Csipkerózsika szendergett, és aludta örök álmát, hercegére várván. Itt persze nem kell szúrós bokrokon, összenőtt cserjéken áthatolni, az út már kitaposott. A hatalmas faajtó, melyen keresztül bejuthatunk a várba, azonban zárva. Hiába dörömbölök, se feleletet nem kapok, se információt közlő tábla nincs kifüggesztve a várra.
Misztikus. Lakatlan. Érdeklődtem a Gasthofban, a várral szemben álló kis kocsmában, vajon nyílik-e az ajtó, és mikor. Sejtelmesen mosolyog a kissé bohókás ruhába öltözött fogadós, nyílik az majd óra egészkor, de csak épp annyi időre, míg belépnek az emberek, aztán újra elfedi a kíváncsi tekinteteket.
Míg bebocsáttatásra vártam, és hogy ráhangolódjak a helyre, ahol Nicolas Cage Az utolsó templomos lovagot forgatta, és ahol a Katedrális bizonyos jelenetei is játszódtak, körbe jártam a várat. Elvadult erdős részen vezetett egy kis ösvény, ahova muskétásokat fantáziáltam. A ragadozó madarak ijesztő rikoltozása rántott vissza a jelenbe. Milyen lehet éjjelente?
Mire megnyílt az ajtó, összejött egy csoport, bár idény már nem volt. Szólóban szállingóztak az emberek, és várták, hogy mi lesz.
A gróf nincs itt, nem is lakott is soha, nem messze innen van a kastélya, mondta az idegenvezető, pénztáros és mindenes egyben, amikor a szabályokat ismertette. A vár termeiben, a konyhában, a fegyvertartó szobában és a nagy szalonban nem lehet fényképezni, ezt a gróf nem engedi.
A vár maga, bár réginek tűnik, nem középkori. Történt még a 19. században, hogy Ferenc József udvari kamarása, ki egyébként hóbortosan beleszeretett a középkori legendákba és a lovagi várakba, keresett egy helyet, ahol családjának méltó sírhelyet emelhet, és ha már, akkor egy várat is köré fabrikált.
Így esett, hogy Graf Nepomuk von Wilczek a Duna völgyébe a középkort visszavarázsolta. Az építkezés költségei hatalmasra rúgtak, és a munkálatok is elhúzódtak. A tervek az egykori várra hajaztak, ehhez segítséget is kaptak, korhű alaprajzokat, belevettek román és gótikus építészeti megoldásokat, a kassai dóm árkádos részlete, vagy a perchtolsdorfi plébánia templomának erődített tornya köszön itt vissza.
Bár a vár újkori, a berendezése echte és eredeti. A bútorok, a lovagi felszerelések, a fegyverek, a páncélzat és egy kompletten berendezett konyha a gazdag arisztokrata gyűjtőszenvedélyét és hozzáértését dicséri.
Ausztria legnagyobb, magánkézben lévő, középkori gyűjteménye, a habókos várúr hagyatéka, melyet ma leszármazottai gondoznak, majdnem megsemmisült a II. világháborúban, de szorgos kezek munkájának hála, eredeti állapotába állították vissza. Abban bízva, hogy mint 12. századi elődje, ez is több száz évig bevehetetlen várként írja be magát a történelembe. Nem számítva persze, hogy idényben turisták ezrei veszik be.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt