Éles pengéjű kés a munkaeszközük, véresek lesznek, miközben dolgoznak, a bűztől nehezen szabadulnak, szúrnak, nyúznak, húsától szabadítják meg az állatokat, csontvázakat tisztára pucolnak, de végeredményben művészit alkotnak: tetemeket tüntetnek el és újat varázsolnak.
Egy szakma, mely keveseket hoz izgalomba, bár alkotó folyamat. Leírása kissé horrorisztikus, mégis sokféle ismeretet feltételez. Kell hozzá kreativitás, mindenekfelett, kiemelkedő megfigyelőképesség, kézügyesség, formaérzék, a természettudományok, a kémia, a zoológia ismerete, és nem utolsó a formaérzék sem. Ezeket a képességet és ismereteket a taxidermiát (halott állatok kitömése) oktató felvételi elbeszélgetésen kérik számon, ahová a leendő állatpreparátorok jelentkeznek. Bécsben egy helyen képezik őket és jelenleg Ausztria szerte mintegy 100-an jelölik ezt mesterségüknek. A bécsi Természettudományi Múzeumban csupán 7-en dolgoznak.
Az ő munkájuk végtermékét csodálja, aki betéved a múzeumba. Az állatpreparátorok kulisszatitkaiba enged bepillantást „A kitömött világ” című kiállítás. Régi restanciát törlesztve, először adnak teret, 400 négyzetméteren a háttérben dolgozó iparosoknak, és mutatják be, nem olyan egyszerű és evidens, hogy az állatok ilyen formában ide kerüljenek. Hogy halott létükből újra éledjenek, és élő társaikhoz megszólalásig hasonlók legyenek.
Bár munkájuk morbidnak tetszik, amit csinálnak, nagyon is emberi és felettébb ősi. Az állatokat már 3000 évvel ezelőtt az egyiptomiak is mumifikálták. Fénykorát mégsem akkor, hanem a 19-20. században élte a szakma, a nagy vadászorgiák idején, amikor kitömött és falra akasztott preparátumokkal divatoltak, és hangsúlyozták férfiasságukat a nemesek és a kiválasztottak, élvezve az elejtett zsákmány felett aratott győzelmüket és hirdetve önnön dicsőségüket. És hogy minél ijesztőbb és élethű legyen a látvány, agyarral, aganccsal, fogazattal rendelték az elejtett vadakat. Egy világháború és megannyi halott kellett ahhoz, hogy a puska iránti rajongás és a vadászösztön alábbhagyjon. A kitömött állatfejek látványa, mely az előszobába toppanó vendéget fogadta, nem volt többé arisztokratikus és sikkes.
A bőrplasztika, az állatbőr kikészítése, kitömése a konzerválás egyik módja. Ausztriában nagy hagyományokra tekint vissza. A szakma sokat köszönhet a bécsi iskolának, azon belül is a boncmester és preparátor, Josef Hyrtl munkásságának. (1810-1894).
A technika azóta nagyot fejlődött és bár változatlanul szerves anyagokat tartósítanak, egyre gyakrabban használnak különféle műanyagokat. Ahogy látjuk a kiállításon, többféle szemből, fülből és fejformából válogatnak.
A trend is efelé visz, mert Amerikában az eredetit már kevésbé igénylik. De a szakma nincs kihalóban. Sőt! Inkább felértékelődött. Mindig akad valami, ami életben tartja. Hol a divat, hol az újgazdagok hóbortja és persze a tudomány világa, mely sokat profitál belőle. A kipusztult, vagy kihaló félben lévő fajok rekonstrukciója, a felhalmozott ismeret felhasználása, átadása, a fejlődés alfája és ómegája. A preparátorok az állatkertek rendszeres vendégei, itt tanulmányozzák kuncsaftjaikat, viselkedésüket, járásukat, szokásaikat, hogy a lehető leghűbbet alkossanak, amikor újraélesztik az elhullottakat. Kívülről-belülről ismerik a vadakat, ha úgy tetszik, ez szakmai ártalom. Hozzájuk egyébként csak olyan tetemek, döglött állatok kerülnek, melyeket betegség, baleset vagy végelgyengülés vitt el.
Nem mellesleg a napokban lesz Bécsben az 53. nemzetközi preparátor konferencia, merthogy ilyen is van. Április 21 és 25 között a világ minden részéről érkeznek ide állatkitömők, hogy 5 napig tanácskozzanak, megvitassák a legújabb trendeket, hogy milyen irányba fejlődjenek, véleményt cseréljenek, hogy összemérjék tudásukat, hol, mennyire olcsón tömik az állatokat, készítik a preparátumokat.
A kiállítás október 4-ig látható.
Fotó: saját (még több a Facebookon)
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
