Több, mint pikáns e csupasz fenék, mit Mária Terézia udvari festője vászonra vetett. Pláne ha tudjuk, a fedetlen hátsó egy erkölcsös apáca altája. 

Martin van Meytens der Jüngere képeiben nem volt hiba. A nemes urak és hölgyek, kik műtermében felkeresték, kézről kézre adva címét, magukról portrét rendeltek, amit Mária Terézia kedvenc udvari festője örömmel teljesített. Sikk volt akkortájt az utókorra festményt hátrahagyni, a jelen dicsőségét megörökíteni. Kivált a mestertől, ki korának legnevesebbike.

A hatalmas méretű festményen gróf Pálffyt családja körében 

Martin van Meytens der Jüngere festőcsaládból származott, mesterségének alapjait apjától leste el. A holland származású ifjú Svédországban született, majd Európát nyakába véve több országban is tanult és lett korának jelentős, felkapott művésze. Tudását Angliában és Franciaországban csiszolta, de mindennél jobban Itália vonzotta. Ekkor már befutott művészként kegyét koronás fők keresték. A sorban ott állt a svéd király és az orosz cár, de végül voksát Bécs mellett tette lett. Döntését VI. Károly befolyásolta, ki tanulmányait talján földön finanszírozta. A császár nagyvonalúságának hála, teljesült hőn áhított vágya. Így 1732-ben hivatalosan is a Habsburgok szolgálatába szegődött és lett udvari festőjük. 

Barokk képek a barokk palotában

Innentől kezdve sorra vett mindenkit, ki az udvarban befolyással bírt és elkészítette korának ki kicsodáját, megfestve a high societyt, bevonulva ezzel a történelembe. Képein a nagyurak, többnyire családjuk körében, büszkén, magabiztosan feszítenek. Bepúderezve, szájuk pirosra festve. Minél befolyásosabb volt a család, annál nagyobb méretű kép dukált. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Mária Teréziáról és az övéiről készült a legnagyobb, embernagyságú kép, de ennek sajnos idővel nyoma veszett. A császárné viszont itt van több íziglen. Lovon, fiatalon, menyasszonyként, a magyarok királynőjeként megfestve pózol több teremben.

Mária Terézia, a magyarok királynője 

Hogy mégis miként kerül az apáca az arisztokratákról készült festmények sorába, annak suttogósra fogott története van. Nyílt titok volt akkortájt, hogy Mária Terézia a festőt felettébb kedvelte, társaságában kedvét lelte. Még egy kerti lakkal is meglepte, hogy kedvére való műtermet alakítson ki benne, ahol őfelsége gyakorta felkereste. A ház ma is áll, a Hechtengasse 3 szám alatt, Bécs 4. kerületében. Mivel itt a császárné az illendőnél többnyire tovább időzött, felütötte fejét a pletyka, nemcsak modellt állni jár oda. Hogy gyengédebb szálak fűzték-e a festőhöz, ma már kibogozhatatlan.  

Térdeplő apáca (elülső oldal)

Az apácáról készül kép azonban mintha épp erről árulkodna. Rejtjelesen és finoman a hivatalosnál intimebb viszonyra utal. E váratlan váltás és a meglepő fordulat, mit a kép két oldala mutat, sejteti a kívülállókkal, látszat és valóság nem mindig ugyanaz. A képen egy apáca, ki a gyóntató székén ártatlanul és szendén térdepel, kezét imára emelve fel. Mindez 1731-ben. A festmény jobb oldalán, a sarokban, a rácsos ablak előtt feltűnik egy arc, kit láthatóan meghökkent, mit a kép szemünk elől takar.   

Térdeplő apáca (hátoldal)

Ha a festményt megkerüljük és hátoldalára pillantást vetünk, csak akkor derül ki, mi az, ami az apácát riasztja, az ámulat tárgya társa, ki ülepét szemérmetlenül elénk tárja. A magamutogató apáca fedetlen fenekének látványa felettébb szokatlan, az udvari etikett ellen való. Az ájtatoskodó barokk körökben nyilvánosan ilyen megengedhetetlen. A kép mindezek ellenére mégis megszületett. Mi másért, ha nem azért, mert finoman, de üzen? Ez a pikáns részlet az, ami a kiállítást említésre méltóvá teszi. A barokkot idéző képek autentikus közegbe kerültek, Savoyai Jenő kastélyának pompája emeli fényüket.   

Martin Meytens der Jüngere  kiállítása a téli palotában 2015. február 8-ig látogatható.

Cím: Belvedere-Winterpalais, Himmelpfortgasse 8. 

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt