2014. november 01. írta: Bazsa Mara

A gyertyák ma Bécsben is csonkig égnek

A Wiener Zentralfriedhof (Bécsi Központi Temető) Európa második legnagyobb temetője, nagyobb, mint Bécs belvárosa. Szinte képtelenség bejárni. De halottak napján nem is ez a cél. Gyertyát gyújtani és emlékezni jön ide ilyenkor közel egymillió ember.

Szeretem a temetők meghittségét, a nyugovóra tért lelkek ölelését. A békét, amit árasztanak, az elmúlás szelét. Az emlékezést. A múltat, amiben az ember ilyenkor megmártózhat. Mert az ad jelent és a jövőbe is az vezet. Szeretem, hogy ilyenkor ki-ki magába néz, tett-e eleget halottaiért. Viszi-e tovább, mit ráhagytak, a földi létet tartalommal töltve és az örökül kapott álmokat. A gyertyák ma éjjel mindenütt világítanak, jelzik a túlvilágiaknak, hogy rájuk gondolnak. A Bécsi Központi Temető nem csak halottak napján úti cél.

Sokan zarándokolnak ide olyanok, akiket hajt a vágy, hogy kedvenc művészük előtt fejet hajtsanak, hogy az élményből, mit tőlük kaptak, valamit viszonozzanak, hogy hálát rebegjenek, kicsit a lelkükkel legyenek. A hírességek nyughelyét a térképen sorszám jelöli, de sokat nem kell őket keresni. A főbejárattól jövet balra külön részleg, mely a zeneszerzőket magába foglalja. Itt nyugszanak a nagynevű muzsikusok. Brahms, Beethoven, Schubert és a Straussok.

Balra Beethoven jobbra Schubert síremléke fogja közre Mozart emlékszobrát

Kálmán Imre kissé távolabb kapott helyet, hozzá eltalálni térkép segítségével lehet. Zarándokút ez a javából, nemcsak céltalan temetői bolyongás, emlékekben kutatás. Adózás a nagyság felett, kit az utókor emlékbe vés e méltó helyen.

Itt nyugszik Kálmán Imre

Hogy Bécs multikulti, tükrözi temetője is, van itt helye minden felekezetnek. A temetőt mindenszentek napján, 1874-ben nyitották meg. Azóta Európa második legnagyobbjára duzzadt, halottai számát tekintve azonban a legjelentősebb. Sokan nyugszanak itt a 2,5 millió négyzetméteren, a sírok száma sem lényegtelen, 3,3 millió ember talált itt örök nyugalomra. Névvel és névtelen. Háborús hősöket is rejt sok hant. A 330 ezer síremlék kész történelem. 100 kilométeres úthálózat, mi a sírokat összeköti, az emlékeket egybe vési. Elkél a segítség. Az eligazodást a papírtérkép mellett kölcsönözhető multimédiás készülék könnyíti.

Johann Strauss (1825-1899) és Bhrams síremléke

A halál itt mindenütt jelen van, mint a 10 hónap után a temetőben újra megnyílt múzeumban. Mert ha már az ősök útját járjuk és múltukban kotorászunk, érdemes egy kicsit elidőzni a bécsi temetkezési szokásokon. Erre szolgál segítségül a város bizarr kiállító terme, a hantolási szokásokat felelevenítő és nagyközönség elé táró Temetkezési Múzeum.

A ravatalozó alagsorában kapott helyet a múzeum

Csendes félhomály fogad. Lovak patái ütik az aszfaltot, megnyugtatóan, ütemesen. Halottaskocsi zaja töri meg a csendet, valahol a múltban temetésre készülnek. Szép temetés, halkan megjegyezzük, ha a megemlékezést méltónak érezzük. Ez nem kívánalom volt Bécsben, nem pompát jelölt, az illendőségre utalt, hogy az elhunyt életéhez illet-e ravatal. A kiállítás komor és mogorva, de milyen is lehetne, amikor azt, ki itt belép, a halál hangja és vigyora fogadja. A téma nagyon is emberi.

Halottaskocsi

A temetkezési szokások hogy miként változtak, arról látunk interaktív bemutatókat, miközben egészen érdekes dolgok is napvilágot látnak. A félhomályban kitett tárgyak kegyeletet sugároznak és a XVIII. századra jellemző temetkezési szokásokról árulkodnak. Van itt minden, szarkofág és koporsó, szemfedő és halottaskocsi, császári temetéskor használt címerek, gyászruha és egyebek. Halotti lepel és szemfedő, maszkok, és sok videó. Híres temetésekről. A legérdekesebb egy keskeny tőr, mellyel szíven szúrták a holtakat, hogy biztos legyen a halál és ne élve távozzon, ki a földi létből kiszáll. Régen ugyanis megesett, és nem volt ritka eset, hogy élve temettek el embereket. Ettől pedig a földiek rémségesen rettegtek. Így hát biztonság kedvéért még egy csilingelő zsinórt is a koporsóhoz biggyesztettek, ha feltámadna az elhunyt, legyen mivel jelezzen. Urnák is vannak szépek, a díszes porcelántól kezdve a csináld magadig, hogy kezünk nyoma szeretetteinkkel szálljon a sírba, a hozzátartozó maga festi meg olyanra, amilyenben halottját szívesen elhantolja.

Égjenek hát a mécsesek! Vigyék hírül halottainknak, nem feledik az itt maradottak. A sírokon gyertyák díszelegnek. És ma egész biztosan csonkig égnek.