Repülőtéren szokásos szigorú biztonsági intézkedés, átvilágítás, igazolvány ellenőrzés, névre szóló belépőkártya és beléptető rendszer. Mindenkinek. Itt dolgozóknak, látogatóknak egyaránt. Nincs kivétel. Az ENSZ bécsi irodájába, mely augusztus 23-án ünnepelte megnyitásának 35. évfordulóját, csak így lehet bejutni. De legalább látogatható.
Kreisky kancellárt annak idején sok kritika érte, hogy miért tesz ekkora terhet az ország vállára és vág bele ilyen hatalmas beruházásba, melyet évekig nyög a nép. Az ellenzők hangja oly messzire csengett, hogy végül népszavazás zárta le a vitát. Az egyébként is némi túlzással mindig mindenről szavazó ország kivételesen nem állt Kreisky mellé és nagy arányban ellenszavazott. Érvként az hatott, sem a túl magasra tervezett épületek látványa, sem ennek folyományaként ideözönlő külföldiek nem illenek bele a bécsiek életébe. Mindezek ellenére Kreisky szembe ment a népakarattal, állta a sarat és a beruházásnak zöld utat engedett. Talán akkor még ő sem sejtette, döntésének mennyi pozitív hozadéka lesz.
Nyitott kapuk, kígyózó sorok az ENSZ bécsi székháza előtt
Az évfordulót nyílt nappal, idegenvezetéssel, prospektus- és ajándékosztással ünnepelték
Így esett, hogy 1979. augusztus 23-án az alapkő letételét követő hatodik évben átadták New York és Genf után az ENSZ harmadik központját. (Nairobi az Egyesült Nemzetek Szervezetének negyedik fellegvára.) Az átadási ceremónián az ENSZ akkori, egyébként osztrák főtitkára, Kurt Waldheim vette át a jelképes kulcsot. Ezzel az aktussal Bécs nemcsak hogy bevonult a nemzetközi diplomáciai életbe, de kulcsfontosságú helyszínévé lépett elő. Kelet és nyugat találkozási pontja lett, az ENSZ által szervezett nagyszabású események, konferenciák, értekezések otthona. Annak minden pozitív hozadékával egyetemben. Megnőtt a szállodák foglaltsága, a konferencia központok kihasználtsága, ráadásul új munkahelyek teremtődtek. Az itt dolgozó mintegy 5000 alkalmazott harmada ugyanis osztrák, nem beszélve a rendezvényekhez kapcsolódó szolgáltatói szektor dolgozóiról.
Maketten az UNO City
Ma már érthető a nagyvonalú gesztus, melyet az előrelátó politikai vezetés az ENSZ-nek tett, amikor jelképes összegért, 1 schillingért, 99 évre bérbe adta a területet, melyet az unió eurosítva kereken 35 éve fizet. Az UNO City, ahogy a bécsiek nevezik, város a városban, jobban mondva az állam a városban. Kapuit átlépve ugyanis ez már nem Ausztria, hanem az ENSZ saját őrséggel, biztonsági rendszabályokkal védett felségterülete. Bár az ENSZ alkalmazottak többsége nem élvez diplomáciai mentességet (kivéve az akkreditáltakat), kiváltságból kijut mindnek bőven. Vámmentesen árukat kínáló bolt, nívós, ám olcsó étterem, tágas terekkel tarkított, kényelmes irodák teszik vonzóvá az itteni munkahelyeket.
Látogatók a központi aulában
Az ENSZ égisze alatt azért más előny is akad. Az ausztriai átlagnál jóval magasabb bér,a szolgálatot követő megemelt, garantált nyugdíj avanzsálja hőn áhított és vágyott hellyé a munkaerőpiacon. Törik is magukat érte az emberek, hogy ide jó időre bekerüljenek. A kiváltságokat, a kiemelkedő fizetéseket persze nem osztogatják ingyen, keményen meg kell érte dolgozni. Bejutni sem egyszerű, ide hosszú út vezet. Tesztelnek, vizsgáztatnak, akár több fordulón át. Az erkölcsi fedhetetlenség, a kiemelkedő szakmai hozzáértés és a tökéletes nyelvismeret alapkövetelmény, beugró a jelentkezési lapon. A tisztségviselők kiválasztása mindezek mellett földrajzi alapon is történik, hisz a munkaerő tükrözi az ENSZ teljes tagságát, ami jelenleg 193 országot fed. Közgazdászok, tolmácsok, titkárnők, számítógépes szakemberek, orvosok, asztalosok, hogy csak néhányat említsünk a státuszban lévők közül. Ott jártamkor például magyar ellenőrizte az útlevelet, osztrák idegenvezetett és török takarítószemélyzet pucolta a teret.
Ajándékba kapott díszes kút
A metró a központból percek alatt kirepít ide, a Duna partján lévő Donaustadt városrészbe, mely fontos kereskedelmi létesítményeket, irodákat tömörítő negyeddé nőtte ki magát. Kaisermühlen, Vienna International Centre a megálló neve.
A 180.000 négyzetméteren elterülő, kerítéssel körbezárt UNO City 230 ezer négyzetméteren irodákat, konferenciatermeket ölel magába. Értékes, ajándékba kapott műtárgyak, többi között a kínai agyaghadsereg egy katonája és lova, egy marokkói díszkút, festmények és szobrok díszítik a folyosókat. A komplexumot Johann Staber osztrák építész tervezte. A hat Y alakú toronyházához egy lapos, hengeres konferenciaközpont is csatlakozott. Közülük a legmagasabb, 28 emeletével, 120 méterre emelkedik. A tornyok nem vetnek árnyékot egymásra, befogadják a napot. Minden irodának legalább 3 ablaka van, összesen 24 ezer színesíti a homlokzatot. 
Az ENSZ Világűrt érintő Kérdésekkel Foglalkozó Irodája (OOSA) is itt található, ahogy Gagarin mellszobra is
Több, tekintélyes és mérvadó nemzetközi szervezet központja székel itt. Közülük a legjelentősebbek, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA), a Kábítószer Ellenőrző és Bűnmegelőző Iroda (UNODC), vagy az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) a világpolitikában megkerülhetetlenek. Nem csoda hát, ha a nemzetközi sajtó figyelme a kelleténél gyakrabban irányul Bécsre. Ennek pedig számokban is jól mérhető, eurosítható hozadéka van. Az UNO Cityben dolgozó alkalmazottak és családtagjaik busásan, százmilliós nagyságrendben költenek, a szervezet az osztrákoknak (az közel 5000 alkalmazott harmada helyi munkaerő) is munkahelyet teremt. Becsült adatok szerint évi 360-400 millió euró kerül vissza Bécs és Ausztria gazdaságába az ENSZ áldásos tevékenységének hála.
Kétségtelen tény, nagy árat fizettek a sikerért. A beruházás 8-9 milliárd schillinget, cirka 580 millió eurót vett ki az adófizetők zsebéből, melynek 65%-át az ország, 35%-át Bécs városa állt.
Az egykori zúgolódásnak mára persze nyoma sincs. Elcsendesedett a népharag. 35 év távlatából egészen másként fest a nagyvonalú politikai gesztus is, melyet Kreisky kancellár és a vezetés annak idején az ENSZ-nek tett.
Az épület beléptetője, jegyár felnőtteknek 7, gyerekeknek 5 euro
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
