186 éve, augusztus 18-án született a leghosszabban uralkodó magyar király, Ferenc József. Kedvenc süteményei, a császármorzsa és az isler hamarosan felkerülhetnek az UNESCO kulturális világörökségének a listájára. Legalábbis ezért küzd megszállott édességrajongók egy csoportja, akik szerint egyes sütemények ugyanúgy hozzátartoznak Ausztriához, mint az Alpok vagy a bécsi valcer. 

Volt idő, amikor országszerte, pontosabban az egész monarchiában ünnepelték egykori uralkodónk, Ferenc József születésnapját, akit 1867. évben koronáztak magyar királlyá. Ezzel együtt úgy esett, feltéve, ha hinni lehet a korabeli krónikáknak, hogy a trónörökös születéséről megkésve, majd egy héttel a jeles nap után értesült a magyar nép. Mindezt pótolandó illő katonai díszparádét rittyentett Buda, 21 ágyúlövéssel köszöntve a trónörökös világra jöttét. 21-gyel épp azért, mert ennyi fért el az ágyútölteteket tartalmazó ládában. Később, sokáig épp e napon, augusztus 18-án avatták fel a hadnagyokat a Ludovika Akadémián.

                                                 Ferenc József 1830. augusztus 18-án született

Ferenc József ritka mértéktartó ember hírében állt, leszámítva a nyalánkságokat. Azoknak nehezen állt ellen. Történt egyszer, hogy miként Salzkammergut fenyvesekkel borított erdejében vadászott, megfáradt és megéhezett. Ott kóstolta először a hely specialitását, a favágómorzsát (Holzfallerschmarrn). Miután őfelségének fölöttébb ízlett és agyba-főbe dicsérte, a favágómorzsa rögvest átkeresztelkedett, s lett belőle császármorzsa. A legenda legalábbis így is tartja, meg úgy is, hogy egyszer Sissi édességre vágyott, valami egészen könnyűre, de a feltálalt desszertet túlságosan laktatónak találta. Nem úgy a császár. Ő jóízűen bekebelezte. Vagy ha ez nem lenne igaz, akkor amiatt, mert egyszer az udvari szakács a császár kedvencét, a palacsintát túlságosan vastagra sütötte. Amikor ezt a főkomornyik meglátta, mérgében egy villával darabokra hasgatta, mondván, ilyen vacakot mégsem illő feltálalni. Merthogy a schmarren vacakot is jelent.   

Ki tudja ma már, miként esett, hogy a favágómorzsából császármorzsa lett. Így vagy úgy, a császármorzsa, a Kaiserschmarrn, a smarni a monarchia szülötte és biztosra vehető, hogy Ferenc József egyik kedvenc édessége volt.

Hogy ő maga császárinak nevezte volna az ételt, aligha igaz. Szerényebb volt ő annál. Tény azonban, hogy a császármorzsát vadászatokon villásreggeliként szervírozták és fogyasztották.

Recept millió és egy belőle és legalább a fele eredetinek vallja magát. Ezen most ne nyissunk vitát. Nézzük inkább az 1935-ből származó, echte Dr. Oetker féle receptfüzet ajánlatát:

Hozzávalók: 4 deci tej, kevés só, 2 tojás, 3 deka liszt, ½ csomag dr. Oetker-féle sütőpor, 6 dgk zsír, 5 dgk cukor, ½ csomag dr. Oetker féle vaniliacukor, mazsola.

Elkészítése: A tejes, sót, tojássárgákat, lisztet a sütőporral jól összekeverjük (a tojásfehérjék habját is hozzáadjuk), a tésztát 6 dgk forró zsírba öntjük, sütőbe tesszük, hogy megkeljen. Amikor a sütőből kivesszük, akkor forró tűzhelyen megfordítjuk és ha már szép sárga, akkor lyukas kanállal apróra vagdaljuk. Ha kész, mazsolát adunk bele és vaniliacukorral kevert cukorral meghintjük. 

Ferenc József másik nagy kedvence az isler, vagy ahogy eredetileg írják Ischler. Ez esetben vitán felüli, hogy Bad Ischlerről, a felső-ausztriai városkáról kapta a nevét. Arról a helységről, melynek köszönhetően megszületett Ferenc József. Ha ugyanis nincs Bad Ischl, talán sosem születik meg, és szegényebbek lennénk az islerrel is. Ferenc Károly és Zsófia főhercegnő frigye sokáig gyermekáldás nélküli volt. Az udvari orvosok, talán kínjukban, vagy talán bízva a csodában, Salzkammergut vidékére küldték a császári párt, só kúrára. A kúra megtette jótékony hatását és hamarosan sorra születtek a „sófőhercegek”. Elsőként mindjárt Ferenc József. A császár itt ismerkedett meg Sisivel, itt jegyezte el, majd kapta meg anyjától, Zsófia főhercegnőtől nászajándékba a Kaiservillát, ahol rendszeresen nyári pihenőit töltötte. Hosszú éveken át itt ünnepelte születésnapját is. Egészen pontosan 81-szer. No és itt evett először islert is, Ischler Törtchent, tortácskát, talán először épp a születésnapján. 

A Ferenc József számára készített süteményt eredetileg rumos csokoládékrémmel készítették és egyik kedvenceként jegyzik a krónikások. A legendás Zauner cukrászda mesterszakácsa, Richard Kurth  kreálta az 50-es években. Művéért az 1958-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet is kapott. Az isler diadala mégsem ezzel lett teljes, hanem Eugen Brixel zeneszerző által komponált valcerrel, az „Ischler Törtchen” cíművel.

A Zaunerben az islert kétféleképpen készítik, csokoládéval töltve és leöntve, vagy lekvárral töltve és kávés bevonattal. Az eredeti recept persze hétpecsétes titok. A többi echte mind utánzat. Talán a múlt század eleji Váncza sütőpor füzetecskéjében lévő is. Azért egy próbát biztos megér. 

Császárfánk (Ischl-i fánk, kitűnő)

25 deka vajat 35 deka lisztet, 1 csomag Váncza-sütőport és 25 deka cukrot jól eldolgozunk, azután 15 deka héjazott őrölt mandulát, 1 csomag Váncza-vaniliacukrot és 2 kanál rumot gyúrunk hozzá. Vékonyra nyújtjuk és kis pohárral kiszakítjuk. Sütés után a kihűlt korongocskákból kettőt-kettőt baracklekvárral összeragasztunk s gőzön olvasztott főzőcsokoládéval leöntve vonjuk be.

Jó étvágyat, kellemes nassolást!

Fotó: saját és internet

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt