Vannak helyek és helyzetek, amikor az osztrákok nem szívesen fizetnek. Amikor jobban fáj, ha kiadnak, mint amit a pénzért cserébe kapnak. Lássuk, mik ezek?

Egy igazi osztrák kuriózum, mely párját ritkítja Európa-szerte, 1962-ben lett bevezetve. Azóta örvendeztetik meg a helyi lakosokat azzal, hogy helybe hozzák az újságokat. Ausztriában vasárnap és ünnepnap a boltok, így az újságárusok és a trafikok is, zárva tartanak, ám a lakosok friss hírek nélkül mégsem maradnak.

Bécsben például szombat délután valamennyi kerületben és azon belül is számtalan helyen, kis furgonok cikáznak, és terítik az újságárus tasakokat, szerelik fel ügyesen a villanypóznákra, melyekbe másnap reggel bekerül az újságok és magazinok hétvégi száma. Országszerte 200 ezer helyen szolgálja ez a rendszer az emberek kényelmét és olvasási kedvét. Az állványokra kerül a becsületkassza is, ahová az újság árát a lakos bedobja. Már ha bedobja. Valójában nem szívesen fizet, hisz nem látja és ellenőrzi senki sem.

Az egyházi adó sem nagy kedvenc. A hívők nem szívesen fizetik meg. Az utóbbi években egyre több osztrák lép ki, hogy ne kelljen az egyházadót fizetni. Az igazság persze az, hogy a 8 millió lakosú Ausztriában csupán a lakosság 7-8 százaléka vallja magát ateistának. A többiek, már ha bevallják, és hitüket aktívan gyakorolják, a befizetés alól nem mentesülnek.

Aki Ausztriában hivatalosan hívőnek vallja magát, és állandó lakóhelye ez az ország, azokat kötelezi a katolikus és az evangélikus egyház az egyházi adó, jobban mondva az úgynevezett szolidáris hozzájárulás megfizetésére. A katolikus egyházaknak Ausztriában hivatalosan 5,4 millió tagja van, közülük majdnem 1 millió Bécsben lakik. A hívők az egyházak vallási, kulturális és szociális kiadásait támogatják ezzel a járulékkal. A befizetés alól mentesülnek a szociálisan rászorulók és a munkanélküliek. A mértéke az adóköteles bevétel 1,1%-a. Minél jobb valakinek a keresete, értelemszerűen annál többet fizet be. Olykor bizony nyögvenyelősen.

Ez az az adó, ami miatt az osztrákok nem szívesen nyitnak ajtót. Pláne, ha új lakásba költöznek, vagy boltban tévét vesznek. A GIS Ausztriában akár szitokszónak is elmegy. Munkatársai bármikor megjelenhetnek, hétköznap reggel 8 és este 9 között, de még szombaton, 9 óra és délután 5 között is zavarhatnak. Nyugalmuk az embereknek csak vasárnap és ünnepnap van.

A GIS mumus. Ausztriában mindenki, aki tévével, és rádióval vagy e két adás fogására alkalmas műszaki cikkel rendelkezik, köteles bejelenteni, és fizetni az úgynevezett GIS-t. A GIS pedig nem más, mint a tévére kivetett adó, melynek összege az ORF számlájára fut be. Ez éves szinten akár 600 millió euró is lehet. Az adó mértéke tartományonként eltérő, Bécsben havonta 24,88 euró fizetendő.

Mindehhez képest apróságnak tűnik, mégis bosszantja a helyieket, különösen a nőket, hogy a vécéhasználatért 50 euró centet kérnek, arról nem is beszélve, hogy mennyire felháborítja a bécsieket, hogy az utóbbi időben egyre több helyen számolnak fel a kávéhoz tradicionálisan járó csapvízért költséget.

Fotó: saját/internet/honlap

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt