Mit tud ez a vaníliás porcukorba hempergetett süti, mely az osztrák otthonokban az ünnepi asztalt díszíti, mely nem csupán a karácsony részese, de a szenteste egyenesen elképzelhetetlen nélküle. Nem elég, hogy a család apraja-nagyja rajong érte, ráadásként művészeti alkotás ihletője. Az osztrákok büszkén vallják magukénak, és erre elég sok érvük van.
A finomság kiflit formáz, annak múltja pedig a török időkre nyúlik vissza. Egy éjszakába nyúlóan szorgoskodó pék megneszelte, titokban oson a török a városba be, hogy a lakosok fejét vegye. Több se kellett a derék mesternek, riasztotta a népet. Éberségének hála, meghiúsult az oszmán sereg vágya, és hogy tette feledésbe ne menjen, sütött egy félhold alakra söndörgetett sütit.
Egy másik fáma szerint Ausztriában a kiflit Peter Wendler cukrász nevéhez kötik, aki 1683-ban vicces kedvében a török sereget félhold alakban formázta meg, hogy akinek kedve tartja, lenyelhesse. Bárhogy is legyen, édességünk esetében a kifli mérete tetemeset csökkent, és só helyett cukor és vanília is került bele.
A köznép sokáig nem is engedhette magának meg, hisz a vanília a legdrágább fűszerek egyike lett, ahogy Európában határt lépett. Egészen a 19. század végéig kellett várni a hókifli térhódítására, amikor is a vaníliarudat pótolta porban árult változata.
Azóta rendületlenül és kilószámra sütik, nincs az a mennyiség, mely így, advent tájt, gazdára ne lelne. Nincs cukrászda, kávézó, sütöde, pékség vagy üzlet, melynek polcán ne díszelegne az osztrákok első számú karácsonyi aprósüteménye.
Hogy mekkora becsben van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a hókiflinek saját szobra van. Ez az egyik legmenőbb figura karácsony idején a Demel vitrinjében.
A Vaníliakifli baroneszt, merthogy így becézik, báró Federico Berzeviczy-Pallavicini mester alkotta, és a nagyközönséget elsőre meg is botránkoztatta. Nem volt szokás akkortájt, hogy színpadra kívánkozó díszletekkel és figurákkal ékesítsék az udvari portált. De a bárót nem olyan fából faragták, hogy ne vállalja múzsáját.
A mester egyébként 1933 zimankós telén lépett be a cukrászda illatozó melegébe, ahol szívét Klara Demel első pillantásra rabul ejtette. Nem sokat teketóriázott, rögvest feleségül is vette az örököst. Ettől kezdve az ő feladata lett a kirakat díszítése.
Rengeteg hatásos dekoráció fűződik a nevéhez, ám a bárónő a mai napig a nagy kedvenc. Alig lehet hozzáférni, ma is annyi ember nézi a vaníliás kiflifüzérrel teleaggatott előkelőséget. Mókás alakja mosolyt csal az arcokra.
Ahány ház, annyi recept, és még milliónyi kering a neten, magára a szóra is majdnem félmillió találat érkezik, és mindenki a sajátjára esküszik. A Demel fő cukrászának, Dietmar Muthenthalernek is van egy, meg is osztja mindenkivel. Íme, a Demel numero egyes kekszének a receptje. (fotó: internet)
Vaníliakifli á la Demel
Hozzávalók: 300 g liszt, 250 g vaj, 100 g porcukor, 10 g Demel vaníliacukor, 150 g pirított, őrölt mogyoró, plusz vaníliás porcukor hinteni
A vajat, szobahőmérsékleten, a porcukrot, a vaníliát és a mogyorót némi liszttel vegyítve robotgéppel összedolgozzuk, majd hozzáadjuk a maradék lisztet és simára keverjük. Fóliába csavarjuk és legalább egy órát a hűtőben pihentetjük. 1,5 cm vastag rudakat sodrunk, körülbelül 5 grammos darabokra vágjuk és kiflivé formáljuk. Ha ezzel megvagyunk, helyezzük a kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe, majd 160°C-on süssük cirka 15 percig, egészen aranybarna színűig. Még melegen hempergessük meg a vaníliás porcukorban, majd amikor kihűlt, ismét szórjunk rá a keverékből. Ha dolgunk jó végeztük, valami ilyesmit kell kapnunk.
Jó étvágyat!
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
