Szerencsés az a város, melynek van jellegzetes, beazonosítható jelképe, városi bútora, berendezése, szobra, melyről egy messziről jött ember is megmondja, hol az otthona. Bécs nem szűkölködik az ilyenekben.
A városi bútorok, berendezések, melyek a környezetet egyedivé teszik, és nem csak a bentlakók élvezik, a városképnek fontos részei. Bécsnek két, emblematikus szobra is van, melyekhez valamennyi idelátogató turista elzarándokol. Annyiszor fotózták már ezeket, hogy egyetlen világsztár sem veszi fel velük a versenyt. (Johann Strauss aranyozott szobra a Stadtparkban és Mozarté a Burggartenben)
De nem csak a szobrok ékesítik a várost. Vannak benne mások, például ülőalkalmatosságok. Nyilván nem mind olyan jellegzetes, mint az Enzinek keresztelt pihenő helyek. Nehezen lehetne ezeket padnak, vagy ágynak nevezni, de nem is fontos, miként aposztrofáljuk, lényeg, hogy egyedivé, összetéveszthetetlenné és felismerhetővé teszik a Múzeumi Negyedet.
A dizájn elengedhetetlen része a kellemes közérzetnek, még ha az ember nem is gondol vele. Az a bizonyos dobókocka forma óra, melynek múltja több mint száz évre nyúlik vissza, is tipikusan bécsi.
A metró kékes jele már csak azért is érdekes, mert a világ több országában M-mel jelölik a földalatti közlekedési eszközöket, itt viszont az U-Bahnból fakadóan U lett a jele. (Egyébként az Untergrundbahn a földalatti rövidítése.) Messziről virítanak, tájékozódási pontként kiválóak.
Izgalmas formákra, belesimulókra példát több helyen is találunk. Az első kerületben, a Karntner Strassén szép, kecses kandelábereket terveztek, melyek passzolnak az elegáns környezethez, a modern és a régi kellemes ötvözete. 
A városban bóklászó turista lépten-nyomon beleakad a házak, templomok falán csüngő, piros-fehér zászlóba. Jobban mondva, nem is egybe, de csokorra kötve mindjárt négybe. A képet magával viszi és megjegyzi, hisz a műemlékekkel is azonosítja. Apró figyelmesség, mely erősíti az városimázst.
A Meidlinger Hauptstrasse megújult, modern, dizájnos kőhalmokat kapott, melyeken meg is pihenhetünk, de díszítőelemként is remekül mutatnak. Még az is benne van, hogy róluk, általuk azonosítják majd a bevásárlóktól zsúfolt utcát.
Ha Bécsre jellemző berendezési tárgyakat keresünk, a nyilvános helyeken felállított, 150 kilóig mérő mérlegeket sem szabad kihagynunk, mint ahogy a kerékpárszámlálók is részei a városképnek.
A városi bútorok, tárgyak nem minden esetben szolgálnak praktikus célt, mégis fontos üzenetet hordoznak. Fejlesztik a szépérzéket, otthont varázsolnak. A 2. kerületben található fémpadok szépek ugyan, de ülni nem kényelmesek, rideg fémek, ugyanakkor kiemelik a mögöttük lévő lakóépületet.
Az új negyedek építésénél tudatosan figyelnek a tervezők arra, hogy a lakóövezetek egyéni arculattal rendelkezzenek. Ebbe extra elképzelések is beleférnek. Hátha majd idővel jelképpé nőnek. Nádas levelibékákkal és egy kissé jellegtelen, ám odaillő lócával.
Az újonnan átadott, személyszállító hajókat fogadó kikötő is új arculatot kapott, hintaággyal, sportolásra alkalmas tárgyakkal és éjjel több színben pompázó vízi játékkal. Aki ide érkezik, és innen hagyja el a várost, szép képet visz magával.
Bécset szeptember végén minden évben ellepik a dizájnerek, bemutatóikból, ötleteléseikből a város is nyer.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
