Meghökkentő, szokványosnak egyáltalán nem mondható múzeumok, ahol a kiállítási tárgyak látványába az ember beleborzong. Csak erős idegzetűeknek!
A Temetkezési Múzeum
A bécsieknek egészen különleges a halálhoz való viszonyuk. Sokat viccelődnek vele. Azt is gyakran mondogatják, az elmúlás az élet utolsó ünnepe, és jobb, ha az ember időben felkészül arra, ami odaát várja. Így semmi meghökkentőt nem találnak abban, hogy a temetőkben még éltükben maguknak helyet vegyenek, vagy sírhelyet emeltessenek. Hogy a temetkezési szokásoknak külön múzeumot emeljenek, számukra az is teljesen természetes.
A múzeum hol másutt kapott volna helyet, mint Európa második legnagyobb sírkertjében, a Wiener Zentralfriedhofban, a Bécsi Központi Temetőben, az egyik ravatalozó alagsorában. A kiállítás komor és mogorva, de milyen is lehetne, hisz aki itt belép, azt a halál hangja és vigyora fogadja. A temetkezési szokások, hogy miként változtak, arról látunk interaktív bemutatókat, miközben egészen érdekes dolgok is napvilágot látnak. Olyan furcsaságok például, mint egy tőr, mellyel szíven szúrták a holtakat, hogy biztos legyen a halál, és ne élve távozzon, ki a földi létből kiszakad. Régen ugyanis nem volt ritka eset, hogy elevenen temettek el embereket. Ettől annyira rettegtek a bécsiek, hogy a biztonság kedvéért még egy csilingelő zsinórt is a koporsóhoz biggyesztettek, ha feltámadna az elhunyt, legyen, mivel jelezzen.
De olyasmire is fény derül, miért orroltak meg a bécsiek II. Józsefre, aki miután a hatalmas pompával, fényes külsőségekkel körített és igencsak tetemes költségeket felemésztő temetéseket megelégelte, elrendelte, hogy többször használatos koporsóba kerüljenek a holtak, melynek az alja összecsukható és szétnyitható. A rendelet nem sokáig maradt életben, a nép ugyanis fellázadt, és az illően megrendezett temetéseket visszakövetelte magának.
Nyitvatartás: H-P 9.00 - 16.30, Szo 10.00 - 17.30 (ünnepnapokon, 12.24-én és 12.31-én zárva)
Cím: 11. kerület, Wiener Zentralfriedhof, Tor 2 (főbejárat mellett) Simmeringer Hauptstraße 234.
Megközelítés: 71-es és 6-os villamossal, vagy a 373, 572, 71A busszal
A Josephinum
Itt nincs tolongás, szinte sosincs sorban állás, pedig kurrens a kiállítás. Az emberi test megnyúzva, bőrétől megfosztva, a belső szervek eredeti valójukban, ahogy mi sosem látjuk magunkat. Ezt kínálja a bécsi Josephinum gyűjteménye, az anatómia szerelmeseit részesíti egyedülálló élményben. II. József, Mária Terézia fia, több mint 230 éve rendelte meg a viaszmodelleket tudományos célokra.
A császár Olaszországban fedezte fel a viaszból készült szemléltetőeszközöket, melyekkel akkoriban sokat kísérleteztek, mire végleges formát öltöttek. Elkészítésükhöz behatóan tanulmányozták az emberi testet, legalább kétszáz tetemet felboncoltak és górcső alá vettek, hogy a megszólalásig hű mások készüljenek. Így lettek színükben, formájukban, méretükben élethűek. Hogy emberi belsőket, bőrétől megfosztott testeket közszemlére kitegyenek, ráadásul a XVIII. században, még az orvosi elit is ellenérzéssel fogadta, de nem volt apelláta. II. Józsefet határozott cél vezérelte, amikor az 1200 darab hű másolatot megrendelte.
Ez pedig nem volt más, minthogy az, hogy az orvosképzést gyakorlatiasabb alapokra helyezze, és az orvosok kapjanak egy saját sebészeti akadémiát. 1785-ben valóra is vált a terve, megalapította a Josephinumot, mely ma is a Bécsi Orvosi Egyetem része. Itt talált otthonra a világon egyedülálló gyűjteménye. A viaszmodellek nemcsak anatómiai látleletek, de művészi alkotásnak is beillenek. A medikusoknak ma is nagy segítséget jelentenek.
Nyitva tartás: Sz: 16.00-20.00, P-Szo: 10.00-18.00
Belépőjegy: felnőtt: 8 euró, diák, nyugdíjas: 5 euró, 13 éves korig ingyenes
Cím: 9. kerület, Währinger Straße 25.
Megközelítés: Schottentortól (U2-es metró) 5 perces séta, vagy37, 38, 40, 41, 42 villamosokkal egy megálló a Schwarzspanierstraßéig vagy két megálló a Sensengasséig
A Narrenturm
Az orvostanhallgatók csak egyszerűen a „szörnyűségek tárházának” nevezik. Ebből gondolhatjuk, hogy a sima halandónak a tárlat a gyomrát megfekszi. Nos, a Bécsi Patológiai- Anatómiai Szövetségi Múzeum nem kínál könnyed sétát, viszont annál tanulságosabb benyomást és elmélázást.
II. József, a „kalapos király”, aki fáradhatatlannak bizonyult, ha a tudomány fejlődéséről szó volt, francia földön figyelt fel arra, hogy a társadalom deviáns egyedeit elkülönítik, hogy a pszichés betegeket másként kezelik, hogy egyáltalán ilyesfajta betegség létezik. A Narrenturm ötszintes, kör alakú épülete 1784 óta tébolyda, a bolondok otthona. Ez lett az első, speciálisan elmebetegek kezelésére kialakított épület Európában. Keskeny, lőrésre emlékeztető nyílásai mögött 139 cellába elzárva laktak az elmebetegek, mintegy 200-250-en. Egészen 1860-ig, akkor szolgálati lakásokká alakították az épületet, melybe orvosok és nővérek költöztek. 1971-ben viszont idetelepült a világ legnagyobb patológiai-anatómiai gyűjteménye.
A közel 50 ezer preparátumból és csontvázból álló kollekció az egyik legnagyobb a világon. Darabjain, melyeket 1796-tól szorgosan gyűjtögettek, valamennyi ismert betegséget tanulmányozni lehet. A különleges múzeumot több tízezren keresik fel évente. Talán még annyit, ez nem az a múzeum, amit élvez az ember és feldobva hagy el.
Nyitvatartás: Sz: 10.00-18.00, Cs: 10.00-13.00, Szo: 10.00-13.00
Belépő: felnőtt: 4 euró, kedvezményes: 2 euró
Fotók: saját, copyrights: Josephinum/Alexander Ablogin, Narrenturm: NHM Wien, Kurt Kracher
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
