Bécs is feliratkozott a listára, ahol hullámvasút éttermeket üzemeltetnek. Miért is maradt ki volna belőle, már épp itt volt az ideje. Az apropót a Práter fennállásának 250. évfordulója szülte.

Ez nem a hullámzó Balaton, tetején nem csónakázik halászlegény, kit elhagyott a kedvese, de még csak emberek sem utaznak vele. Edények és lábasok pörögnek körbe-körbe a szemfényvesztő ringlispílen, gazdájukat keresve. Hullámvasút a Práterben, rendben, van ilyen, csak éppen ennek nincs hírértéke. Annak viszont annál inkább, ha a vasúton lábasok száguldoznak, igaz, ezek nem sikongatnak, csak szép csendben siklanak. A Práterben járunk, hol is másutt. Ide települt a Németországban már ismert és közkedvelt Hullámvasút étterem bécsi kistestvére, a Rollercoaster.

Méghozzá rögtön az elejére, az Óriáskerékkel szemben, a Madame Tussaudsnál tovább menve botlunk bele. Hatalmas fehér lépcsőn araszolva visz az utunk mind magasabbra, abban bízva, hogy a benti attrakciót tromfolva, majd visszafelé csúszdán érkezünk le. De nem, ne legyenek ilyen képzelgéseink, a vidámpark kívül működik. Odabent viszont az étterem valóban rendhagyóan működik.

Körbe ezüstszínű, metál sínek, villóznak a fények, tombol a zene, vajon diszkóba csöppentünk be? Nem, kérem, ez maga az étterem. Csupa fém a terem. Már a látványba beleszédül az ember.

A pultnál a hölgytől tabletet kap a vendég, és miután helyet foglalt, ezen adja le a rendelést. A választék széles, nemzetközi konyhát visznek, az étlap a vegetáriánusoknak is kedvez. Pincéreket ne is keressünk, a robotok kiszorították őket, gépek veszik fel a rendeléseket és a felszolgálás is automatizált. Az ember a konyhába szorult, hisz a robotok egyelőre nem főznek, nem is ízesítenek, de ez, ahogy elnézem, csak idő kérdése. Kicsit futurisztikus a hely, a gép kiszorítja az embert.

A hullámokat itt nem az emberek, hanem a fedővel ellátott és lábasban érkező ételek élvezik. És amilyen furfangosak, pontosan tudják, hol kell, megálljanak. Ráadásul nem is lassúak, egy szemvillanás alatt célba érnek, nem tévesztenek, pont oda pörögnek, ahol várják őket. Annyira okos ez a kis fazék.

És hogy ennyi lenne csak az attrakció? Hát nem. Minden órában elsötétül a terem, és indul a fényshow. Táncra pördülnek a robotok, cikáznak, villódznak a fények, igazi szemfényvesztés ez.

Akit beindít a hely és kedvet kap a pörgésre, az ebéd után fel is ugorhat egyre, hisz ezernyi játék, és igazi hullámvasút is vár odakint mindenkire. Bár én az attrakciók kipróbálását inkább evés előttre javaslom, nehogy az étel pocsékba menjen. Távozóban vagy jövet, az étterem előtt készíthetünk emlékképet.  

A helyet szokni kell. Nekem Bécshez hozzátartoznak az olykor kedvtelen, flegma, olykor pökhendi, a vendéget lekezelő pincérek, akiket a külföldiek nehezen szoknak meg. De hát valahogy még ez is jobb, mint egy semmilyen, arctalan robot, aki még csak pofát sem vág, ha megun.

Fotó, videó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt