Bécs ülve, vagy ha úgy tetszik ülőnézetből fényképezve. Városnéző program villamossal. A Ringen kanyarog és a legszebb helyeit mutatja a széles bulvárnak, de nem mindegy, melyikre száll fel az ember.

A Schwedenplatzól félóránként indul a tuja, mely a várost mutatja. Már messziről rikít, virít, szemébe ötlik mindenkinek, aki a metróból kilép. A vezető fülhallgatót osztogat minden egyes felszállónak. Olyan pedig mindig akad. Persze nem bécsiek, hanem külföldiek.

Miután elhelyezkedünk, lázas keresésbe kezdünk, nyomkodjuk a gombokat, az enyém a 8-ason, a magyar nyelvnél elakad. A szürke dugeszt a fülembe dugom, és az útra hangolódom. Aztán vidáman csilingel egyet és útjára indul a villamos. A Vienna Ring Tram sebesen szeli a síneket. Ahogy a neve is mutatja, a Ringen vezet körbe, és mutatja a császárváros legszebb bulvárján álló épületeket, parkokat, palotákat, nevezetességeket.

Az indulás kissé kalandos. Kalauz megy végig a járaton, egy csoport az ellenőrzésen rögtön fel is akad, hiába mutatják napijegyüket, az ide nem érvényes. A sárga villamosra külön kell váltani menetjegyet, ami ez esetben 9 euró extra költséget jelent. (15 év alattiaknak 4 euró, 6 év alattiak, ha ölben ülnek, ingyenesen felülhetnek.) És bár hivatalos megállója nincs a járatnak, az első lehetőségnél mégis letessékelik a spanyolokat, amit elég nagy ricsajjal fogadnak. 

Közben persze szorgalmasan duruzsolja alkalmi idegenvezetőm fülembe a nevezetességeket, kapkodom is rendesen a fejem, hol jobbra, hol balra, hol kissé lemaradva, vagy előre szaladva, ahogy a kis gép az utasításokat adja, néha elhúz a szemközti sávban egy másik villamos, és árnyékot vet a gépemre, amint épp fotózom. Azzal amúgy is meggyűlt a bajom, hogy nem látok egyszerre két oldalon. Aztán, amikor pirosat kapunk, egy kis nyugalom, végre egyet szusszanok. 

25 perc az út, azalatt kell befognunk több száz éves történelmet, a Stubenringtől kezdődően, már az Urániáról le is késtem, aztán jobbra a Postsparkasse, az Osztrák Postatakarékbank épülete, ott Wagner remeke, balra a Johann Strauss által halhatatlanná lett Radetzky tábornagy, marsall, csak a lábát mutatja, pardon, az a lova, ő fenn ül a magasban, én meg itt lent, alacsonyan.

Aztán jön a MAK, majd elhagyjuk a Stadtparkot, a Schwarzenbergplatzra épp csak egy pillantást vetek, hallom, hogy mondja, itt szállt meg a sarkon a királynő, II. Erzsébet, és hogy sok palotából lett 4-5 csillagos szálloda a Schubertringen. És ismét megállj parancsol a piros, mi meg már a Kärntnerringen vagyunk. Jobbra bekukkantok a Kärntner Strasséra, de máris itt az opera, kattogok alatta.

Lencsevégre kapom Goethét, a Képzőművészeti Akadémiáról lekéstem, mert a Burggarten és Mozart lekötötte a figyelmem. Egyébként már itt vagyunk a Burgringen.

Balra a Természettudományi Múzeum, Mária Terézia megbújik valahol a placcon, őt épp, hogy egy villanásnyira látom, de a Heldentor (Hősök kapuja), mely a Heldenplatzra nyit utat, hurrá, megvan.

Aztán jön a parlament, átellenben a Volksgarten, és a megkapó Burgtheater, de a Rathausra épp csak ránézek, úgyis láttam már eleget (nem mintha a többit nem), de most az izgatott, hogy fotón mindet egyben megörökítsem.

Aztán jön a német nyelvterület egyik legrégebbi egyeteme, az Uni Wien, ahogy röviden nevezik, és mögötte a Votivkirche, a magyarokra rossz fényt vető emléke (Libényi János magyar szabólegény próbálta meggyilkolni egy késsel Ferenc Józsefet, merénylet a császár ellen), de most nincs piros, megállás nélkül továbbsuhanunk. És már az Universitätsringen vagyunk. 

Ez pedig már Schottenring, a bécsi Wall Streeten járunk. A tőzsde épületére fókuszálok, de sok más szép palota is övezi, némelyekből puccos szálloda lett, és van, amelyikbe irodák, biztosító társaságok költöztek.  

Végül egy ikonikus épület, a Ringturm, mely megváltoztatta anno a városképet, ez volt Bécs első magas épülete, azóta is rendszeresen művészeti alkotásokkal, képekkel díszítik tele. Innen nem is látszik a teteje. 

Otto Wagner épületét lekéstem, de ez úgysem itt, hanem a csatorna másik partján terül el. Aztán már fordulunk is vissza, nézünk még jobbra, balra, elsuhanunk Bécs legrégebbi, repkénnyel befuttatott egykori főtemploma mellett, ebből a szögből nekem a Ruprechtkirche még nem volt meg.

25 perc. Ennyi, nem több. Ismét a Schwedenplatzon vagyunk. Ha nem fotóztam volna, biztos jobban élvezem, több idő jut arra, hogy nézegessek jobbra, balra. Hogy kiknek ajánlom? Akik még sosem jártak Bécsben, nincs idejük egy nagyobb sétára, azoknak, akiknek fáj a lába, és nem készültek fel városnéző túrára.

Azoknak viszont, akik már jártak Bécsben, és nem kezdők e téren, de kedvük van a várost ilyen szemszögből is megnézni, azt ajánlom, hogy szálljanak fel a 2-es villamosra, melynek megállója ugyancsak a Schwedenplatz. A nyomvonal a sárgáéval egészen a parlamentig megegyezik, itt azonban szálljanak le és üljenek át a 1-es számú járgányra. Ez majd visszavisz a Schwedenplatzra. Csak hát nem lesz, aki a szöveget nyomja, hacsak nem veszik fel előre magnóra.

Ja, és ez csak 2,20 euró, mert egy jeggyel ezt az utat még várakozással együtt is megteszi 30 perc alatt az ember. Még talán egy-egy le- és felszállást és fotózást is megejthetünk, csak arra ügyeljünk, hogy a 60 percbe beleférjünk.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt