Egy profi pózolás és futás, mehet az ebédosztás, a vendégek már várnak rá. Ausztria egyik legismertebb sztárszakácsa, aki társával a Stadthallét is megtölti egy főzőshowra, egy palotában, a minisztériumi kantinban szolgál ki a vendégeit. És olyan ebédet rittyent, hogy az ember jó ideig nem felejti el.
11.30-kor csengetnek, persze csak jelképesen, ekkor kezdődik a déli menet. Jönnek az emberek, mert tudják, Andreas Wojta, a tévéből ismert sztrászakács főzi az ebédet. De nemcsak főzi, ő is szervírozza. Ki van ez remekül találva.
Nyugodtan állnak a sorban, sorukra várva, miközben a népszerű séfnek pörög mindene, jár a keze, mint a motolla, és tetejébe mindenkihez van egy kedves szava. Mert a bécsi konyha nemcsak jó ételekből áll, de hozzá tartozik a kvaterkázás, ez a főfogáshoz grátisz jár.
Itt nincsenek pincérek, konyhalányok segítenek szervírozni az ételt, a mester keze alá dolgoznak, félig-meddig önkiszolgáló rendszerben működik az étterem. Méghozzá egy palotában, az oktatási minisztérium kantinjában, lent az alagsorban. A Minoriten Stüberl, ez a neve, a Starhemberg palotában van, a Minoritenplatzon.
A sztárszakács 1995 óta vezeti az éttermet, mely ínyenceknek való hely. Tele van Wojta fanokkal, bár turisták nem igen ismerik a helyet, olykor eltévednek erre bennfentes külföldiek, javarészt azonban helyeik foglalják el a székeket. De amúgy ki gondolná, hogy a kantin nyilvános, hogy ide bárki betérhet, aki éhes. Titkos infó ez. Tuti tipp azoknak, akik hívei a bécsi konyhának.
Az étlapon egyszerű ételek szerepelnek, olyanok, melyeket otthon bárki elkészíthet. Van rántott hús, töltött paprika krumplipürével, fasírt, szalontüdő burgonyával és lecsó, a séf csak olyasmit főz, amiket kiskorában is evett és azóta is szeret.
A kínálatban menü is szerepel, de hajtott a kíváncsiság, hogy mást egyek, ha már ilyen prominens személy főzi az ebédet, akinek nem mellesleg több könyve is megjelent. Sertéssültet választottam burgonyagombóccal és salátával.
A leves jól megágyazott és helyet csinált a főételnek. Mennyei volt a hús íze, omlósra volt sütve, szeletelni késsel nem kellett, szinte olvadt el, ahogy a számba tettem. A burgonyagombóc meg egyenesen frenetikus volt, ilyen finomat még nem ettem. Nyaltam volna utána az ujjam, ha nem lenne illetlen.
Hétköznap 13.30-ig lehet itt ebédelni. Asztal nem marad üresen, igyekezni kell, hogy az ember az elsők között legyen. Ajánlom a helyet mindenkinek. Az étel minőségéhez képest mérsékelt áron lakik jól az ember. Én az ebédért 14 eurót fizettem.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
