Aki ezt az éttermet nem ismeri, nem tudja, milyen az igazi bécsi konyha. Legalábbis erről a helyről ez a hír járja. Akkor a jóból mi se maradjunk ki. Fogoly a neve, meglátjuk fogva tart-e.
A Fogadó a fogolyhoz (Gasthaus zum Rebhuhn) a 9. kerület szívében fekszik, gyalogosan pár percre a Schottentor metrómegállótól, de a Bécsi Egyetem épülete is itt van a közelben. Bár több mint 100 éves múltja alatt többször renoválták, a miliőt nem rongálták, eredeti formájában meghagyták.
A fából készült berendezés alpesi hüttére emlékeztet, semmi cicoma, mégis minden a helyén és odavalónak tűnik, de nem is a dizájn az, ami idevonzza az embert. Hosszúra nyúlt pult fogad, amikor belépek, e mellett várok, amíg szabad asztalt találnak a pincérek.
Ahogy nézelődöm a téglalap alakú teremben, felfedezem, itt aztán nem sokat bajlódtak azzal, hogy az illemhelynek diszkrét helyet keressenek. Ott maradt, ahová a múlt században tették, a pult végén. Nem kell keresni, a bejárata felől kérdezősködni, magától megakad a szem rajta.
Ide nemcsak jól szituált, bécsi polgárok járnak szívesen, de a diákoknak is megfizethető menüt kínál az étterem. Az étlapot nem vitték túlzásba, szinte mutatóban szerepel rajta pár étel, nem az állandó kínálatáról híres a hely. itt minden nap más az étlap, naponta frissül a kínálat, attól függően milyen alapanyagot kap a konyha. Ez a vendég megtartásának nem is rossz módja.
Mivel sok asztalnál rendeltek menüt, ezúttal én is arra szavaztam, hisz ez is betekintést ad a konyha rejtelmeibe és a séf ízlésébe. Péntek lévén a hal dominált, kétféle közül lehetett választani, sült süllő petrezselymes burgonyával és valamilyen meg nem nevezett mártással, valamint rántott tőkehal krumplisalátával volt a két főfogás. Mindkét étekhez karalábé levest ajánlott a szakács.
A levesben nem volt hiba, ízletes, mennyiségre épp elég, ezzel együtt nem okozott maradandó élményt. A tőkehal finom volt, mégsem éreztem, hogy valami különlegeset eszem. Ellenben a süllő és a mártás arra késztet, hogy többször felkeressem ezt a helyet, és végig egyem az étlapot, majd pedig újra kezdjem. Ennél a fogásnál megcsillant, mit tud a szakács.
Az étkezést a susi torta zárta, amivel felkerült a korona a falatozásra. (Fogalmam sincs, honnan az elnevezés, először arra gyanakodtam, elírták Sisi nevét.) Csokis, krémes, édes, és ízre is olyan, ahogy átjön a képen. A baj talán csak annyi, hogy jó pár kalóriával beljebb leszünk, ha ezt bekebelezzük.
A Fogoly olyan hely, amit nem bán meg az ember. A minőséghez és az adagok méretéhez képest normális árakkal viszik az éttermet. Legdrágábban a borjúból készült bécsit mérik (18,50), a töltött káposzta sós burgonyával 9,80, a tepertős galuska barna vajjal, savanyú káposztával (nem mindennapi éttermi eledel) pedig 8,90-ért szerepel az étlapon.
A pszichoanalízis atyja itt aligha akadt páciensekre, mert aki itt étkezett, nem szorult kezelésekre, a jó falatoktól itt mindenkinek kisimult az idegrendszere. Freud is otthonosnak találta a helyet, rendszeresen itt étkezett. Lakása és irodája ugyanis pár házzal arrébb, épp itt volt, a Berggassén.
A fogadó egyébként már 1908-ban jó kritikát kapott a helyi újságban. Azóta a renoméján csorba nem esett, pedig a tulajdonosok időközben cserélődtek. Ha tartja a színvonalat, még pár száz évig ez akár így is maradhat.
Cím: Berggasse 24.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
