A Bécsi Képzőművészeti Akadémia több száz éves fennállása óta számtalan diákja írta be magát a művészettörténelembe. Hogy a mai fiatalok közül ki alkot maradandót, kinek a nevét őrzi majd az utókor, az a jövő zenéje. Nézzük, hol és hogy készülnek a jövő reménységei.
Milyen lehet a nagy mesterek árnyékában tanulni, azok között a falak között előadást hallgatni, vagy azokban a műtermekben alkotni, ahol egykoron neves művészek adták egymásnak az ajtókilincset, vagy érte őket az ihlet.
Egy hétvégére megnyitotta kapuit a nagy múltú tanoda, beengedve a művészbarátokat, azokat, akiket érdekel, hogy a művészpalánták hol és hogy alkotnak. A műtermekbe benézni, meglesni az alkotás folyamatát, beszippantani a hely évszázados múltját, elképzelni, merre járt Munkácsy, Barabás, Székely, Madarász, Stróbl Alajos, vagy Feszty Árpád, a nagyjaink, akik a szakmát itt tanulták, izgalmas kihívás.
Tudni, hogy a falak Rembrandtot, Tizianót és Boscht bújtatnak. Hogy a jövő művészei, csak beugranak az első emeleti galériába, hogy tanulmányozzák, milyen volt a nagy elődök ecsetkezelése, hogy használták a fényt, a színeket, innen merítve ihletet.
Maga az ötlet egy udvari festőtől, Peter Strudeltől ered. Még 1692-ben pattant ki a fejéből, hogy miként Rómában, legyen Bécsben is egy akadémia, mely a jövő művészeit okítja és összefogja, és erre I. Lipót áldását is adta. Végleges helyet csak jóval később, a Ringstrasse építésének idején, 1876-ban kapott. Theophil Hansen tervei alapján, olasz reneszánsz stílusban épült meg az objektum, a Schillerplatzon.
A diákok itt festészetet, építészetet, szobrászatot, művészettörténetet tanulnak, de többi között itt képzik a grafikusokat, a restaurátorokat is. Az aula mögötti termekben és az emeleteken fiatal művészpalánták alkotásait nézhettük meg.
A Lehárgassén található épület, mely egykor az udvari színház díszleteit raktározta, 1993-ban átkerült az akadémia birtokába. Carl Pruscha tervei alapján 8.900 négyzetméter területen alakítottak ki kiállító helyiségeket és műtermeket, ahol a jövő nemzedéke munkáit bemutathatja, illetve ahol az alkotásba elmélyedhet. Médiumra szakosodó hallgatók és díszlettervezők vették birtokba a kicsinek egyáltalán nem mondható, többemeletes teret.
Az ifjú tehetségek, akikben magas fokon ég az alkotás iránti vágy, a világ minden tájáról még mindig Bécs felé sereglenek. Az akadémia nagy múltja és neves tanárai vonzzák őket, no és nem utolsó sorban a pazar környezet mellett a lehetőségek, melyeket a császárváros kínál a végzősöknek. A szobrásztanulók a Praterstern mellett, a Kurzbauergassén lévő épületet szállták meg. Itt tanyáznak a bohémok.
A műtermek 24 órában rendelkezésre állnak, hogy még véletlenül se legyen a helyhiány az oka az alkotásnak. És minden megengedett, ha egy üvegsör, vagy épp egy cigaretta csalja elő az ihletet, ám legyen.
Nagy a konkurencia, nehéz bejutni az egyetemre. Sokan már valamilyen szakmát kitanulnak, mielőtt ide jelentkeznek, ezért a szórás életkorban, tapasztalatban. A társaság nemzetközi, a művészetet ki-ki hazai ízekkel fűszerezi, és ez a hatalmas olvasztótégely napról napra egyre jobban inspirálja a hallgatókat, és idő kérdése, mikor csúszik ki valaki kezéből egy milliókat érő alkotás. Hogy ki lesz a boldog nyertes, egyelőre talány.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
