Mi jut május elsejéről eszébe? A tavasz köszöntése, a majális, netán a felvonulások és a munka ünnepe? Bécsben a dolgozók ünnepelnek. Tribün előtt masíroznak, integetnek, majd a Práterbe mennek, és egy jó esznek.
Pontosan 125 éve, hogy Bécsben május elsején felvonulnak a dolgozók és éljenzik, hogy annak idején kiharcoltak és azóta is védik alapvető jogaikat, a 8 órás munkát és a választás jogát. Nem nyomasztja őket a múlt. Örülnek. Vidáman gyülekeznek és felvonulnak. Egységbe verődnek és zenére menetelnek. Hangosan bömböl a hangszóró, a tribünön a sok integető, bámészkodó és az újra és újra felhangzó ováció.
1889-et írtak, amikor a Második Internacionálé a munka nemzetközi ünnepévé kiáltotta ki e napot, és ehhez Ausztria is csatlakozott. Május 1. nemcsak a dolgozók, de védőszentjüknek, Szent Józsefnek, Jézus apjának is ünnepe. És a természeté. Már a 14. században ünnepelték, amikor az ibolyák lilába borultak és bekopogott a tavasz és vele együtt vidultak az emberek. Később májusfát is állítottak, a férfiak a nőknek így udvaroltak.
Május elsején Bécsben régen, az 1880-as években kétféle felvonulást is szerveztek. Az egyiket Paulina Metternich hercegnő az úri népnek. Az arisztokraták a Práterben kiöltözve korzóztak, miközben a munkások épp aznap, de más helyen, felvonultak. Békésen megfért egymás mellett a két esemény, sosem övezte békétlenség. Aztán Ausztria történelmében elfoglalta méltó helyét, 1919-ben nemzeti ünneppé tették. A Prátert pedig elfoglalta a dolgozó nép.
A masírozó tömeg, miután integetett és megtette a kötelező köröket, szétszéled, de csak arra az időre, amíg a Práterbe ér. Ott újra egybeverődik, sörözik, eszik és élvezi a majálist.
Itt nem a munkát ünneplik, hanem azt, aki dolgozik. A képek magukért beszélnek.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt