Tudta, hogy van olyan foci is, amiért a játékosoknak nem fizetnek? Mi több, nekik kell fizetni, ha játszani akarnak? Ráadásul országos bajnokságon is megmérettetik magukat, ahol a nézők csak nevetnek és szórakoznak? Országos buborékfoci bajnokságot rendeztek októberben Bécsben. A siker a szervezőket is meglepte.

A mindenevő focirajongóknak semmi sem elég, ebbe az újításba pedig minden belefér. Móka, kacagás és egy adag lököttség. Talán épp egy nívótlan meccset néztek a norvég televízió kommentátorai, miközben épp arról beszéltek, a foci nem mindig élvezet és a stadiont is egyre ritkábban tölti meg. Kellene hát valami, ami a nézőszámot meglöki. Vagy ha nem is azt, legalább szórakoztat és kacagtat. Valahogy így képzelem az agymenést, ami ezt az ötletet a köztudatba bedobta. Meglehet persze az is, hogy Asterix és Obelix ihlette őket, amikor Depardieu hatalmasra dagadt sörhasára néztek. Logika ily módon lenne a dologban, hisz a buborék óriási mérete sörhasat idéz. Átlátszó fehérsége pedig akár a habé. De inkább valószínű, hogy elunhatták magukat a hagyományos futball egyhangúságán és a bosszankodás helyett a nevetésre szavaztak. Végül is mindegy, nyilván az volt a lényeg, hogy guruljon a labda, hisz ez épp elég ok arra, hogy a férfinépet otthonról elcsalja.

Adott egy óriási, műanyag buborék, mely szinte egész testet véd. Kivéve a lábakat, azok szabadon mozognak. Kell egy pálya és bevállalós jelentkezők hada. Buborékfoci a bolondéria neve. Európa szerte már több ezren élnek vele. Ausztriában is hódító útjára ment, országos bajnokság rangjára emelkedett. 24 csapatot, ha vártak, ehelyett 36-an neveztek és annak rendje módja szerint győztest hirdettek. Ahogy a versenyt kiíró és szervező Oliver Pregernig megjegyzi, nem számítottak ilyen aktív részvételre. A lelkesedés és a sport népszerűsége a szervezőket is meglepte. Mint ahogy az is, hogy sokan voltak kíváncsiak a meccsekre. Ausztriában lassan egy éve, hogy nő a fanok száma, kicsi, nagy, férfi, nő, öreg és fiatal játssza. Talán azért is, mert ahhoz, hogy ezt élvezzük, nincs szükség előképzettségre, edzésekre, szaktudásra. Ez egy garantáltan jó buli, semmi más. Ne várjunk egyebet, ezen mindenki jót nevet.  

A szabályok ugyanazok, mint a nagy fociban, a bírónak itt nem sok dolga van. A játékosok áttetsző műanyag buborékba préselődve rohangálnak a pályán, labdát keresve, és amikor ütköznek, óriásokat esnek. Mert a játék lényege éppen az, hogy a két pocak hamarabb egymásba akad, mint a láb és a labda. Még szerencse, hogy a játékosok puhára esnek, a nagy ütődésektől védi őket a felfújt keret. Egyébként is az esés a buborékfoci lényege és velejárója. Kacajt is ez csal az orcákra. Maga a meccs pörgős, hét percenként váltja egymást új csapat. Négyen a pályán bukdácsolnak, keljfeljancsi módjára gurulnak, ketten pedig légvárba zárva a kispadon várnak hívásra.

De hogy mi abban a jó, hogy 8 buborékba zárt ember a pályán rohangál, többet pattogva, mint a labda, elesik, feláll, majd ismét hasra bukik, miközben gólra ácsingózik?

Nőtől választ erre ne várjanak. 

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt