A magának való, különc, akit kritikusai nem egyszer pedofíliával vádoltak, és tehetségéről kétkedőn nyilatkoztak, és akit Picasso a XX. század legnagyobb figuratív festőjének nevezett, első alkalommal mutatkozik be Bécsben. Balthus képei a Kunstforumban június 19-ig láthatók.
Ellentmondásos személyisége megosztja az embereket. Miközben sokan vitatják eredetiségét, hírességek rajonganak érte és fejezik ki elragadtatásukat a festő művészetéért. Madonna megjelent a temetésén, Bono egyenesen imádja, David Bowie is a rajongók táborát növeli. Nem mellesleg Balthus azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, akitől a nagy mester, Picasso képet vett.
Magának való, különc hírében állt, hol tisztelte, hol kritizálta a világ. Fiatal lányokat örökített meg, akik a felnőtté válás küszöbére léptek. Kihívó pózokban, lovagló ülésben, szétterpesztett lábakkal, földön fekve, asztalra támaszkodva, szokatlan helyzetekben ábrázolta a zsenge női testet.
Mások szerint ez művészet és vajmi kevés a köze a pornográf jelenetekhez. A modellek, akikről a festő mintázta a képeket, mind elmúltak 16 évesek. A művészettörténelemben egyébként sem ő volt az egyetlen, akit a tévelygés vádjával illtettek. (Hogy ne menjünk messze, Klimt és Schiele is festett fiatal hölgyeket, de Caravaggio is hagyott ránk ilyen festményeket.)
Balthust - alias gróf Balthazar Klossowski de Rola - gyökerei lengyel ősökhöz kötik, bár anyanyelve német, gyerekkorából pedig Párizsból hordoz emlékeket. Ott született és otthonában, ahol többi között Monet és más hírességek is gyakori vendégek voltak, szívta magába a művészetet.
Fényűző életet élt, kedvelte a pompát, a kastélyok, a paloták barokkos világát. Elegáns éttermekbe járt, elemében volt, amikor nagy társaság vette körül. Egyesek szerint a grófi rangot ő adta magának, és lett a világ előtt mondvacsinált arisztokrata.
Ugyanakkor műtermébe keveseket engedett be. Roppant érzékeny volt a másik énje. Sokáig azt is megszabta, képeit ki vásárolhatja. A festészetet egyébként sosem tanulta, nem vonzotta semmilyen iskola. Nem követett divatot, áramlatot, izmusokhoz sem sodródott. A maga útját járta.
A kislányokon kívül tájképeket is festett, és a másik nagy kedvencről, az állatokról szóló alkotásokat is vászonra kent. Magát a macskák királyának nevezte, a nyávogó négylábú volt az egyik kedvenc modellje. Rendszeresen dolgozott, de az is előfordult, hogy évekig ki sem állított, így neve az ’50-es években kissé elhalványult.
Aztán a hírnév újra szárnyára vette, és magasba repítette. A ’80-as évektől kezdve képeinek nagy lett a keletje, milliókért leltek új helyre. Még viccesen nyilatkozta is, művei túl drágák ahhoz, hogy magánál megtartsa, így inkább piacra dobta. Múzeumok, gyűjtők, rajongók álltak érte sorba.
Balthus, ahogy a világ a Balthazar rövidítéséből eredő művésznevén ismeri, a figurális művészet utolsó nagyja. És nem mellesleg azon kevés kortárs festők egyike, akinek még életében bekerült egy festménye a Louvre gyűjteményébe. 
A kiállítás kurátorai: Heike Eipeldauer és Martin Germann.
Fotó: Kunstforum, saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
