A Kärntner Strasse, a nagy kedvenc
2016. december 02. írta: Bazsa Mara

A Kärntner Strasse, a nagy kedvenc

Itt élt Beethoven és itt halt meg Mozart. Híressé mégsem ez tette, hanem hogy az autókat kitiltották belőle. Bécs híres sétáló és bevásárló utcáját, mely a kezdtek kezdetén még szenzációszámba ment, több millióan keresik fel évente.

Szerencsejáték és templom, világmárkák és ismeretlenek, amerikai termékek és tősgyökeres, több száz éves bécsiek, jelen és a múlt, a modern és az ikonikus épületek jól megférnek egymás mellett. Csillogás, villogás, csupa sikk, kellem és báj, az utca ma szebb külsőt öltött, mint valaha. 1974 óta sétálnak az emberek rajta. 

img_6341.jpg

Strata Carinthianorum. Ez volt az utca neve, melyről már a 13. századból van írásos emléke. A rómaiak is fontos útvonalként tartották számon, hisz a városközponttól elvezetett egészen a déli tartományig, Karintiáig, majd vitt tovább Triesztbe és Velencébe. Egyébként már annyira beivódott a köztudatba, hogy az ember a nevét le sem fordítja, pedig a Kärnten nem más, mint Karintia. Régről, 1900 környékéről ez a fotó maradt róla.

1280px-ecke_k_rntnerstra_e_annagasse_mit_werbetafel_tabarin_und_chapeau_rouge_ca_1930_jpgokkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk.jpg

Sétánkat kezdjük az elején. Az Equitablepalais, mely két címen is bejegyzett, egyike azon palotáknak, mely a tulajdonosok sorában sosem látott arisztokratákat, neve mégis palota lett. Neve egyébként pedig onnan ered, hogy egy ilyen néven futó, amerikai életbiztosító társaság 1887-től kezdődően pár évig itt székelt. . A sarkán pedig ott az a bizonyos üvegbe zárt, kétméteres tuskó, benne megannyi vasból készült szög, melyet a babonás legények vertek még a 18. századba bele, védelmet és egészséget remélve.

img_6213.jpg

img_6217_1.jpg

A 8. és a 10. szám között van a Kärntner átjáró, és egy Adolf Loos remek, melyen rajta a neves építész kézjegye, akit fiatalon a tengeren túlra vetett a sors, és Amerika rá nagy hatást gyakorolt. Bár a külső portálja azóta kissé megváltozott, az enteriőrjén rajta a mester kézjegye, kit kortársai kritizáltak és nem értetek meg, a ma embere pedig az alkotásai csodájára járnak, melyek turistalátványosságnak számítanak.  

img_6243.jpg

img_6244.jpg

Aztán itt van ez a nagyon míves, festett majolikacserepekkel díszített ház, a 16. szám. Ezt biztos látta már mindenki, aki olykor fejét feljebb is emeli, vagy utazott már a vele szemben lévő panoráma liften. A velencei stílusban készült mozaik együttes Eduard Veith munkája, és az 5 világrészt ábrázolja. Helyén egykor neves szálloda működött, melynek izgalmas a történelme, példának okáért azért is, mert megöltek benne egy miniszterelnököt, konyhájának marhasültje viszont hírnevét messzire repített. ’45-ben az épület leégett, a mozaikok azonban túlélték a veszteséget.

img_6268.jpg

img_6299_1.jpg

Vele szemben, a 19. szám alatt a bécsiek egyik kedvence, melybe híres márkák települtek be, és mely egykoron ugyancsak bevásárlóközpont volt. Méghozzá a Warenhaus Neumann székhelye. 1895-ben épült, Otto Wagner tervezte. Sajnos 1945-ben leégett. A II. világháborút és a helyreállítást követően a Steffl költözött ide, így megmaradt a hely eredeti rendeltetése.

hmw_197253_jpgneumann_kaufhaus_steffl.jpg

img_6310_1.jpg

Ha pedig átsétálunk a földszinti részén, a Kärntnerrel párhuzamos, Rauhensteingasséra jutunk, és nem másra bukkanunk, mint egy emléktáblára, a 8. szám alatt, mely tudatja, egykor itt állt egy piciny ház, melyben a nagy zeneszerző, Mozart lelte halálát.

img_6321.jpg

img_6327_1.jpg

Érdemes még megállni és gyönyörködni a 26-os számú ház arannyal futtatott előkelő portálja előtt. A csillogó, villogó mesepalotában székelő manufaktúra több mint 190 éves múltra tekint vissza. 1823-ban Josef Lobmeyr gründolta, az üveg és kristály megmunkálását fia finomította, melynek köszönhetően elnyerték a császári és királyi beszállító címet. Az emeleten múzeumot rendeztek be, bármikor gyönyörködhetünk az itt kiállított termékeikben.

img_6370.jpg

okkkfelir.jpg

Az utca jelenlegi arculatát a 18. században kapta, de a legrégebbi épülete a Máltai Lovagrend temploma. Bár többször átépítették, számos stílust felfedezhetünk rajta, de maga az alap a 13. század hagyatéka. Sokan elmennek mellette, mert nagyon szorosan körbefonják a szomszédos épületek, és a hívogató kirakatok is elvonják a figyelmet. A 37. szám alatt búvik meg isten háza.

img_6373.jpg

img_6383.jpg

Innen nem messze a sarkon, a 41. szám alatt, áll az Esterházy-palota. Érdekes, hogy eredetileg nem is volt a család tulajdona, sőt, többször is gazdát cserélt, például a Károlyiak át is építették, mégis Eszterházyról kapta a nevét. 1871-ben került a család grófi ágának tulajdonába, Móricé volt a szerencse, hogy ilyen előkelő helyen rátalált a telekre. A háború után a kor neves és nagyon ismert divattervezője, Aldmüller szerezte meg, majd halála után az épületben kaszinó költözött be. Az épület 1968-ban egy tűzvészben leégett.

img_6402_1.jpg

Maga az utca egyébként a Sacherrel kezdődik, vagy ér véget, attól függően, honnan kezdjük nézelődésünket. Persze még neves tartozéka az opera és a híres Todesco palota.

img_6449.jpg

img_6455.jpg

img_6466.jpg

A háborúban több épületet bombatalálat ért, sok megsemmisült, volt, amelyiket felújították, a foghíjas telkekre pedig újakat húztak. A modern és a régi eklektikus egyensúlya miatt különleges az utca hangulata.

Fotó: saját/vienna-timeline.com

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt   

 

A bejegyzés trackback címe:

https://becsifekete.blog.hu/api/trackback/id/tr1412014996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.