2015. február 06. írta: Bazsa Mara

Egy ágyban a művészettel

Ha egy bútordarabot kellene megnevezni, mely születésünktől a halálunkig életünket körbeöleli, mely az ókortól máig az emberiséget kíséri, mindennapjaink részét képezi, mi lenne az? Nem kérdés. Csakis az ágy lehet az.

Ha pedig ágy, sokaknak Yoko Ono és John Lennon elhíresült fekhelye ugrik be. Az első performansz, mely az ágyat politikai töltettel vette körbe. A művészházaspár eme intim bútoron, párnák közt fekve protestált a háború ellen és üzente: Make love, not war. Szeretkezz, ne háborúzz!

A modern művészetek otthona, a Belvedere-palotához tartozó 21er Haus azaz a „21-es Ház” most nyílt tárlatán a kanapét emelte főszerepbe, Álmatlanság - ágy a történelemben és a kortárs művészetben címmel. Az átfogó és gazdag kiállítás 145 művész 195 alkotását mutatja be. Az ókortól napjainkig felsorakoztatva festményeket, grafikákat, szobrokat, installációkat, C-printeket. A parádés neveket felvonultató tárlat a fekhelyet, mint bemutatandó tárgyat, művészeket ihletőt, cselekvésre késztetőt sok aspektusból körüljárja. Benne van a művészet és az élet, minden, mi az ágyban, ágyon, ágy mellett végbemegy, témánként csoportosítva: születés, szerelem, magány, betegség, halál, erőszak, politika, mítosz. Jól megférnek egy helyen, de csakis a kiállító teremben. Micsoda pazarlás, hogy életünk javát kereveten fekve, álmodva éljük le. Ideje felébredni, ébren és éberen a kiállítást végigböngészni.

Nemcsak a művészek neve vonzza a betérőket, bár ez sem mellékes, hisz már említésükre is sokan felkapják a fejüket. Van itt Klimt (a fenti kép: Öreg ember halálos ágyán, 1899), Schiele, Lucian Freud és Picasso, Lavina Fontana, a XVI. századból, kortárs művészek, mint Erwin Wurm, csak egy pár a prominenseket soroló katalógusból. A megörökített személyek sem kis nevek. Kate Moss például ágyban, párnán szétterülő rózsaszín hajzuhatagával csalogatja a nézőket. (Juergen Teller C-printje)

1_juergen-teller--young-pink-kate--london-1991_-_presse.jpg

A legizgalmasabb tárgy, intim pillanatok tudója, véres események tanúja. A fantáziának semmi szab határt, a téma adja magát. Itt van például a halál, mit Petőfi is megénekelt, és bár vágyott rá, neki nem adatott meg. Amikor az ember belép a halál terembe – melyet külön elkerítve rendeztek be – lemerevedik. Már fordulna rögvest ki, de korunk fenoménja, Daniel Hirst alkotása fogva tartja. Vérbe áztatott ágy, fejénél a komoran ücsörgő halálmadár, dolga végezte mered a semmibe. Vendégét már tovaröppentette. A robbanást idéző kép közepén egy koponya, üreges szemében vörösen villogó LED-lámpával pásztázza a teret. Csalogat, hívogat, ijesztget. Hátat borzongat.

Mellette a szerelem szoba oldja ugyan a feszültséget, de a kedélyeket is borzolja. Profán módon. Szex boltot juttat eszünkbe a szirupos jelenet: gumimatracon gumibabák, félreérthetetlen pózban imitálják a szerelmet. A háttérben Georg Baselitz óriási, pink alapra festett képe, "A szerelmespár" adja hozzá a hangulatot. És ahol Ámor nyila lövésre kész, onnan nem maradhat el Pablo Ruiz Picasso sem. A Fekvő női akt és férfi maszkban című műve mutatja nagyságát, kifinomult technikáját, szerelemlátását. Békésen megfér mellette, konkrétan vele szemben egy modern, C-print alkotás, Thomas Ruff pornóba hajló fotója. Elmosódó, nehezen kivehető, de azért egyértelmű. A sarokban szerényen megbúvik egy Pompejiből származó, erotikus freskó, szomszédságában egy felállított uborka - két naranccsal közrefogva - hever egy kiszuperált sodronyon.

Az ágyhoz társuló betegséget és kórházat mutató rész is hatásos. Maria Lassnig Kórház című alkotásán siralmas képet nyújtó, egymás hegyén-hátán sorjázó betegek (kép), Juergen Teller nagyméretű C-printjén az ágyban fekvőhöz ezer és egy színes lufit köt, hogy kedvre derítse, vagy a mennybe repítse, és egy újabb szoba, hol paravánnal leválasztva fekszik egy viaszból készült beteg, ki első pillantásra élőnek látszik, kit megzavar a betolakodó, intim szférát kutató, lopva szemlélődő látogató.

Vannak persze hatásvadász részletek. Egy ágyon széttárt lábakkal, vaginájához vezető, két vörösen izzó LED-csíkkal megvilágított torzó, ráadásként fejénél kiszuperált tévével vajúdást szimuláló. Szülőágy az installáció neve, Valie Export jegyezte. A legnagyobb termet egy egymásba fonódó, csúszdaparkká alakított ágy ural, de akad itt viseletes matrac, ami a modernséghez tartozhat, csöppet sem hívogató, alvásra biztató, és ugyancsak itt áll Manfred Wakolbinger vörösrézből és vasból készült, zongorára hajazó Cím nélkül-i vaskos alkotása is. Mindezt ellensúlyozandó egy osztrák biedermeier-festő a falon, Johann Baptist Reiter 1849-ben készült festménye, a Szundikáló nő. (kép)

Persze azért nem hiányzik a vidámság és a humor. Egy baldachinos alvóhely, tele pöttyös szívecskével, vagy Madonna heverőn ülő képe, melyen kacéran, mosolyogva néz félre, felszaladt harisnyájával mit sem törődve.(Bettina Rheims, A nevető és keblét tartó Madonna, a C-print címe)

A kiállításon egy Palermóban született, de évek óta Bécsben élő művész performansza is megjelent. A fekvő alkalmatosság Salvator Viviani fantáziáját is beindította, első gondolatát rögtön le is írta: „Nem szeretek az ágyban egyedül lenni”. Előadásának is ezt a címet adta. Bár a gondolat nem túl eredeti, az már inkább, ahogy kifejezi. Az izgalom tárgya egy paraván, illetve lényege, mi a szem elől rejtve lapul mögötte. A művész oda invitál, de a nézők nehezen állnak kötélnek. Cipőt levenni és a kényelmetlenül szűk résen bemászni keveseknek támad kedve. Pedig a művész, ahogy említette, nem szeret egyedül heverészni.