Szex a bécsi Fogadalmi templomban
2014. május 16. írta: Bazsa Mara

Szex a bécsi Fogadalmi templomban

Tükörterem útvesztővel a templom közepén, Jézus LED-lámpákkal kidekorálva, bíborosi palástba bújtatott fej nélküli ember a Mária oltár előtt, összekarmolt torzó. Nem Stephen King újabb bestsellerének helyszínén járunk – bár kit tudja, nem lesz-e így -, hanem a bécsi Fogadalmi templomban. 

Mielőtt azt hinnénk, hogy ismét egy szexuális elhajlás miatt állítják pellengérre az egyházat, igyekszem leszögezni, hogy ezúttal egy sokkal ártalmatlanabb és kevésbé szentségtörő dologról van szó. Testiség és szexualitás címmel nyílt kortárs művészeti kiállítás Bécsben, a Fogadalmi templomban.  Abban a templomban, mely nekünk, magyaroknak a történelemkönyv lapjairól nevezetes. 1853. februárjában ugyanis éppen itt, ezen a helyen követett el merényletet Libényi János, magyar szabólegény Ferenc József ellen. A császár a merényletet túlélte, fivére, Miksa főherceg pedig mementóként megépítette a világ egyik legjelentősebb neogótikus egyházi épületét.

A IX. kerületi Roosevelt téren, a Schottentor metrómegállótól pár perces sétányira található Votivkirchében vette kezdetét az egyház és művészet rendhagyó párbeszéde. Legalábbis a kiállítás megálmodója, kurátora, az ausztrál születésű David Rastas, művész, művészettörténész szerint. A magányos harcos hírében álló Rastas egyébként 2006-ban már jelentkezett egy ehhez hasonló kiállítással, Melbourne-ben, ugyancsak egyházi környezetbe helyezett kortárs alkotásokkal. A képek, a szobrok témája, a szentek más, emberközeli megvilágításba állítása azonkívül, hogy merőben szokatlanok egy templomban, mindenképpen elgondolkodtató. A kiállítás ihletője, ötletadója II. János Pál, „A test teológiája” címmel magyarul is megjelent műve, melyben többi között az emberi test jelentőségét és a lélekhez való viszonyát, a feltámadt test tulajdonságait,  a testet mint Isten adományát tárgyalja. „Mindvégig a konkrét embert állítva középpontba, aki test és lélek kettős egységében önmaga, aki egész testi-lelki valójában mindig, a feltámadásban is, megtapasztalja a teremtésben adott férfi-nő kettős egységét, aki a szüzesség életformájában is kibontakoztatja egész férfiúi illetve női voltát.” A kiállított művek a testiséghez és azzal szorosan, elválaszthatatlanul összefüggő szexualitáshoz kapcsolódnak. Felkavaró, olykor nehezen befogadható, de mindenképpen emberközeli, szerethető módon. Kérdés persze, hogy mindez ide, egy katolikus templomba való-e. Még akkor is, ha nem is akárkik, akik ebben a rendhagyó, kérdéseket felvető élményben részesítenek. A mai kortárs művészet színe-javát felvonultató tárlat, melyet a Kunstglaube alapítvány támogatásával magánszemélyek szponzoráltak, olyan nevekkel igyekszik becsalogatni a látogatókat, mint Damien Hirst, Erwin Wurm, Takashi Murakami, Doug Aitken, Joseph Beuys, hogy csak a legismertebbeket említsük. 

DSC02818.JPG

A koponyákból készült rózsafüzér: Javiér Perez munkája

Tabudöntögetés a Votivkirchében  

Ahogy belépünk a templomba, szinte beleütközünk Doug Aitken amerikai művész hatalmas, teret, de legalábbis a középső hajót betöltő tükör palotájába. Ez nem a versailles-i terem modern kori változata. Sokkal inkább érezzük magunkat a vidámparkok, a Prater elvarázsolt tükörtermében. Igaz ebben az útvesztőben nem mi torzulunk, hanem az út. A darabjaira tört tükör, váltakozva egészben maradt társaival és visszatükröződő fényeivel megtévesztő labirintust képez. A Kaliforniában született, magát multimédia művészként aposztrofáló Doug Aitken tehetsége, exhibicionizmusa a modern kor szinte valamennyi elképzelhető területén megmutatkozik: nevével különböző installációkat, performanszokat fémjelez, fotózik, hangkísérleteket végez, könyvet ír, videót, filmet forgat, szobrászkodik és az építészet sem idegen tőle.  Itt is rendhagyó munkával jelentkezik. 

DSC02814.JPG

Doug Aitken tükörtermének a „No history“ címet adta     

Ahogy kikeveredünk a tükrök mesés világából, rögtön visszaránt a valóba Szent Bertalan szobra, az egyik legnagyobb sztár, Damien Hirst alkotása. A világhírű, botrányhős brit az egyik legfelkapottabb, legdrágább és egyben leggazdagabb kortárs művész. Festő, szobrász, műgyűjtő és egyben kiváló érzékkel megáldott üzletember, akinek a képei dollármilliókért kelnek el.  Vagyonát közel nyolcvan milliárd forintra becsülik. Lázadó, polgárpukkasztó, eredeti, határokat feszegető művész, aki híres pöttyös képeit már másokkal festeti, aki nem szűnik újabb és újabb, meghökkentő ötletekkel előrukkolni, megosztva nemcsak a közvéleményt, de a kritikusokat is. A kilencvenes években alakult Young British Artist (YBA, közismertebb nevén Britart) alapító tagjainak egyike, aki társaival egyetemben meghatározó hatással volt a brit és a nemzetközi művészeti életre. Most Szent Bertalan apostol egy tonnás, bronzból készült szobrával jelentkezik. A hagyomány szerint Szent Bertalant Örményországban elevenen megnyúzták, majd keresztre feszítettek. A téma, talán a borzalmas vég miatt, több művészt megihletett. Az emlékét őrző leghíresebb alkotást Michalangelo készítette. A Sixtus kápolnában látható képen Michalangelo önnön képmását a megnyúzott bőrön örökítette meg. Nem úgy Hirst. Ő az anatómia felé fordul, művében a lemeztelenített testet, annak pucér anatómiai mását, ha úgy tetszik a tudomány és a művészet, a vallás és a fizikai való kapcsolatát ábrázolja.  Botrányos, közönséget sokkoló alkotásaihoz képest (gyémánttal kirakott koponyája, formalinban lebegő, tartósított cápája, levágott tehénfejet dézsmáló legyei) a mostani egészen befogadható, élvezhető. 

DSC02835.JPG

Murakami névtelen, törékeny szépségideálja és az erőtől duzzadó görög hős, Herkules szobra

Itt ad egymásnak találkozót Hirst Szent Bertalanja, és az ugyancsak világhírű japán művész, Takashi Murakami Manga-lány alkotása. Murakami se nem kevésbé botránykeltő, se szegénynek nem nevezhető alkotó. A híres My Lonesome Cowboy (1998) egy életnagyságú maszturbáló szobor, mely a háború után meggyengült, reményvesztett ázsiai ország lakosainak üzente, Japánnak igenis van potenciája, már 1998-ban több mint 15 millió dollárért kelt el egy aukción. A japán Warholként is emlegetett avangard szobrász, anime és manga rajzoló művész, a japán pop art egyik legjelentősebb képviselője, a fogyasztói kultúrára reflektáló superflat irányzat megalkotója.  Munkásságának központjában az úgynevezett “magas művészet” és az élet közötti határok lerombolása, a hétköznapok banális jelenségeinek és tárgyainak a művészetbe való bevonása áll. „Míg Andy Warhol arról volt híres, hogy a konzervekhez hasonló, mindennapi tárgyakat vászonra vitte, én a festményeket változtatom mindennapi tárgyakká.” –  eljuttatva azokhoz az embermilliókhoz, akiknek az eredeti megvásárlására nincs tehetségük - állítja egy interjúban. A nagyérdemű az egyik legdrágább és legrégebbi divatháznak, Louis Vuittonnak tervezett sajátos, keleties világú, bohém darabjairól is ismeri. A XIX. századi Herkules szobor mellé helyezett Manga lány jellegzetes, összetéveszthetetlen Murakami baba. A két alkotás szembe állítása két kor, más-más időket idéző, eltérő hőseinek, bálványainak összevetése. 

DSC02832.JPG

A bíbor palástba bújtatott fejnélküli dobozember a Mária oltár előtt Erwin Wurm munkája

Erwin Wurm a hazai képzőművészet egyik jeles képviselője. Humoros-furcsa One Minute Sculptures sorozatával és a dolgokat elidegenítő plasztikáival szerzett hírnevet. Ugyancsak emlékezetes a tavalyi, Albertinában rendezett elhíresült kiállítása is, melyen saját és kollegái átdogozott fotóival okozott kisebbfajta botrányt. A nagy port kavart bemutató hetekre elegendő beszédtémát adott a bécsieknek, akik kénytelen kelletlen szembesültek az öregedés, a pusztulás, a leépülés lemeztelenített valóságával. Wurm, a mindenen mosolygó művész számára a modern művészet jól használható viccforrás, olyasmi, amin keresztül élvezhetően és közérthetően képes visszaadni a valóságot. Kajánul nevet és nevettet. Mint ahogy teszi ezt az itt kiállított szobra is. Most sem hazudtolja meg önmagát, nem csalatkozunk benne.

DSC02859.JPG

Anders Krisar alkotásán, a meztelen torzón emberi kéz okozta erőszakosság jelei láthatók. A mű a „The Birth of Us (Boy)” címet kapta.

A kiállítást Anders Krisar csupasz emberi torzójával reklámozzák. A Stochkolmban született, Londonban és New Yorkban tanult művész magát elsősorban szobrásznak és fotográfusnak vallja. Az emberi testhez fűződő különös, olykor visszataszítónak tűnő kapcsolata, bizarr, sajátos viszonya áll művészetének középpontjában. Szokatlan, jellegzetes emberi torzó alkotásaival hívta fel magára a figyelmet, melyek könnyen felismerhetővé, összetéveszthetetlenné teszik alkotásait. A kiállítást egyik művével, a csupasz emberi torzóval reklámozzák.

Ez a nem csekély konfliktussal terhelt, kényes téma bemutatása meglehetősen bizarr, szokatlan, olykor hátborzongató. Kivált egy patinás, sokak által látogatott templomban. De amint látjuk, van fogadókészség, a konzervatív egyház támogatja a kortárs művészetet, és nem is akárhogy. Nyíltan, bátran, teljes mellszélességgel felvállalva. A testiséget, a szexualitást. Nem feltétlenül vallási aspektusból.

DSC02847.JPG

A hazai művészeket képviseli Hermann Glettler, aki művészeti tevékenységén túl főhivatású papként dolgozik a Graz-St.Andra községben.  A szentté avatott leddel teleaggatott szobrot a Bischofs kápolnában láthatjuk.

 A kiállítás 2014. június 15-ig látogatható, a belépés ingyenes.  

Fotó: saját
 

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt  

A bejegyzés trackback címe:

https://becsifekete.blog.hu/api/trackback/id/tr266172790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

muci 2014.05.18. 10:50:10

Sajnos minden elmúlik, csak az emberi butaság töretlen...

A poszthoz:

www.leiblichkeit-und-sexualitaet.org/

Peter Novak 2014.05.23. 12:07:33

Nem ertem, hogyan jellemzi az osztrakokat egy nagyreszt kulfoldi muveszek munkaibol allo kiallitas, aminek a szervezoje ausztral... Az, hogy eppen Ausztriaban kerult megrendezesre, az rengeteg munka, szervezes, es harc eredmenye, de ugyanugy lehetne akarhol mashol is. Persze, kellett hozza egy alapvetoen tolerans kozeg, de ott sem tetszik mindenkinek...

Mindenesetre jo volna a temaval kapcsolatban olvasni velemenyeket, kritikakat, eszreveteleket.