Ez aztán egy olyan kirakat, amelyiken szem meg nem akad. A világ tehetős vevői mégis idetalálnak, kalapot maguknak, nem csekély pénzért, az ortodox zsidónál csináltatnak.
Kép pici üvegportál feszül szerényen a falnak, csengő mutatja, hol a bejárat. Ránézésre alig hinnénk, hogy minden, amik itt készül egyedi termék, no és nem is akármilyen, némelyik ára verdesi a csillagos eget. 150 éve egymás kezébe adják a vevők a kilincset. Hozzátartozik Bécshez.
Herr Shmuel Shapirát a véletlen vetette erre. Épp a kalapja szorult cserére, amikor bekopogott az 1858-ban, a magyar Michail Szászy által alapított műhelybe. Az akkori tulajdonos utódra vadászott, Shapirát magával ragadta az atmoszféra, fogva tartotta a szakma, így miután kitanulta a mesterséget, átvette az üzletet.
A Jeruzsálemből ideszakadt kalapos mesteri műveket alkot. Nem adja magát olcsón. Méretre szab, és ezt nem teszi 800euró alatt. A nercből szabott kalap ára a legmagasabb, közel 4.000 euró a kiindulási alap. Megadja a módját rendesen, méretet vesz, arcélet les, hozzá illő fazont keres, tudja jól, az arcformához milyen kalap passzol. A modern eszközökkel nem elégedett, azokkal dolgozik, amiket az alapító Szászy úr még a nyitáskor szerzett be, úgy 150 éve. A világ minden tájáról volt már rendelése.
Hogy drágán dolgozik, már sokszor megkapta, de nem a keze munkája kerül sokba. Az anyag az, ami a kalap árát megdobja. A kiváló minőség nála alap. Csak nemes anyaggal dolgozik, olyanokkal, mint hód, nutria, nyest, coboly, vagy csincsilla. Ezeknek megvan az ára, de más nem is jön szóba. Hacsak nem a Panama, annak meg Dél-Amerikából jön az alapanyaga. Magának ilyen drágát nem engedhet meg, ezek mind a vendégeknek készülnek.
Azt tudta, hogy a Bécs Múzeumnak Európában is kiemelkedő jelentőségű divatkollekciója van, ruhák, kalapok, melyek elzárva, raktárakban pihennek, várva, hogy közszemlére kerüljenek? Ezúttal a dobozokból a fejfedők bújtak elő. Nem is akármilyenek. Történetükkel, sokféleségükkel kápráztatják el a nézőket. Egy olyan kiállításon, mely a fejfedők jelentőségét társadalomtörténeti aspektusból mutatja be. A Chapeau! (Emelem kalapom!) című tárlatról nem hiányozhat Shmuel Shapira sem.
A kalap az elegancia kelléke, a stílus fokmérője. Olyan, mint i-n a pont, sikkessé tesz, mely nemcsak eredeti rendeltetésének megfelelően esőtől, széltől és a nap sugarától óv meg, de viselője vallási, kulturális hovatartozásáról, politikai nézeteiről is sokat árul el.
A maga idejében, 1848-tól kezdődően, megvolt minden fejfedőnek a jelentése és jelentősége. Ezt az utat járja a tárlat be. A háborús időkben bizonyos fajtát hordtak a demokraták, a forradalmárok, a nemzeti szocialisták, a háborús hősök, a hatalmon lévők, az arisztokraták, az emancipált nők, kifejezett vallási hovatartozást, társadalmi rangot, beosztást, csoporthoz tartozást, mást hordtak a bringások, a sportolók, az esküvőre készülők. Mindezt láthatják a szemlélők.
Az 1870-es években a császárváros volt kalaposok fellegvára, még divatot is teremtettek, a Girardi-kalap is innen ered. Ez volt az egykori császári és udvari beszállító, a P. Ladstättter & Söhne, védjegye. A szalmakalapot a híres, bécsi operett sztárról, Girardiról nevezték el. Pikáns részlet, hogy Girardinak még Ferenc Józsefhez is volt köze, persze csak közvetve. A szálak egy színésznőhöz, a császári szeretőhöz, Katharina Schratthoz vezetnek, akinek a csábos színész volt első lovagja.Szobra a Karlsplatzon áll.
Mára megfogyatkozott a gyártók száma, de azért még akadnak a régi hírnévhez méltó cégek Bécsben. Ma a Modeschule Hetzendorfban tanulják a divatot a növendékek. Alkotásaik a vitrinekben kaptak helyet. Coco Chanel, a divat nagyasszonya mondta: „A divat mulandó, az elegancia örök. A divat halad, a stílus marad”. Azt már én teszem hozzá, hordjunk kalapokat. Jön az ősz, ideje, hogy előkerüljenek a fejfedők.
A kiállítás a Wien Museumban október 30-ig tekinthető meg.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
