Hetedik alkalommal rendezték meg szombaton a Gulyásfesztivált Bécsben, szerepelt benne minden, amivel a külföldiek azonosítják a magyarokat, pörkölt, pirospaprika, matyóruha és nem hiányzott a gulyás gúnya sem. Országimázs a javából.
Füstbe borult a táj, ínycsiklandozó illatok csalogatták a vendégeket a Duna-park tövéhez. A metróig hallatszott a talpalávaló nóta, aki erre járt és nem tudott róla, hogy itt különleges dolog várja, az meglepetten nézett a hatalmas „nyájra”, és rögvest programot módosított, erre került, és egy jót falatozott.
A Bécsi Magyar Munkásegyesület, mely 1899-ben alakult meg, első alkalommal szervezte az Öreg-Duna mellé a fesztivált. Stílszerűen épp a munkások strandjával szemben jelölte ki a helyet, ahol a versenyre benevezett 32 csapat versengett.
Nálunk a gulyás az leves, az osztrákok a pörköltre mondják ugyanezt, így a pörköltfőző versenyre a Gulyásfesztivál helytálló, a bécsi fülnek ismerősen csengő megnevezés. Bár a bécsi konyha ételeire hatott az olasz, a francia és a török gasztronómia, alapvetően mégis a monarchia egykori országainak legízletesebb fogásaiból lett „összeollózva”.
A helyiek szeretik a hasukat, egy echte magyar pörköltért szíves örömest metróra szállnak, a honi éttermekben ehhez foghatót úgysem találnak. A gulyásnak itt amúgy is nagy a nimbusza. Olyannyira, hogy nevét egy főként pörköltre szakosodott étterem is felvette, és lett Gulyásmúzeum belőle, ahol a fő fogások a különféle gulyások. Egyébként is alig akad tradicionális ételt kínáló gasztronómiai egység Bécsben, melynek étlapján ne szerepelne a magyar eledel.
Szóval érthető a siker. A nagy meleg ellenére sokan látogattak ki a központtól kicsit távolabb eső Duna-parkba, a gulyás a népet kicsalta. Nemzetközi volt a közönség, szép számmal akadt osztrák vendég, fogyott rendesen a palacsinta, és a tepertős pogácsa. A lángosnak is nagy volt a keletje, hosszú sorba rendeződve álltak érte. Alig győzték sütni a menyecskék, járt az összes kéz.
A zsűri a kóstolásnak délután állt neki. Ettek, gusztáltak, csettintettek, írogattak, míg nagy nehezen döntésre jutottak. A győztes vándorserleget kapott, de díjaztak több csapatot, az ízletes pörköltet főző séfek közül a legjobbak arany, ezüst és bronz fakanalat kaptak.
A fesztivál magyar mivoltát a matyó ruhákat áruló standdal is hangsúlyozták és a pirospaprika mellett jártak erre többen csinos, magyar népviseletben. A talpalávalót egy kint élő amatőr csapat húzta, a mulatós zenére sokan táncra perdültek, nem kellett biztatni a jónépet. .
A jól megválasztott környezet, a háttérben zöldellő park, a zene, a tánc és a bográcsokban rotyogó pörkölt egy csipetnyi Magyarországot csempészett Bécsbe.
Fotó, videó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
