A mi Jenőnk bécsi palotája
2014. június 14. írta: Bazsa Mara

A mi Jenőnk bécsi palotája

Bécs híres bevásárló utcája, a Kartner Strasse, minden irányból útba esik. Innen tényleg egy kőhajításnyira található a különc herceg, Eugen von Savoyen, Savoyai Jenő téli palotája, a Winterpalais, a Mária Terézia korabeli pompa, a bécsi barokk kiemelkedő remekműve. Ne hagyja ki! Pár percnyi járás csupán. 

Egészen pontosan a Himmelpfortgasse 8. száma alatt található a XVIII. században épült palota, mely több mint két évszázadon át rejtve maradt a nagyközönség előtt. Alig pár hónapja, öt éven át tartó restaurálást követően nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. 

DSC02959.JPG

A palota visszanyerte régi szépségét, eredeti pompáját 

DSC02964.JPG

Középen a Savoyaiak címere

Az olasz felmenőkkel bíró, Franciaországban nevelkedett, majd osztrákká lett világpolgár Savoyai Európa számos országában otthonosan mozgott. A szinte állandóan úton lévő hadvezér szeretett ide hazatérni. Hosszú, kalandos élete is itt ért véget. 1736-ban, 72 évesen. Végrendelet és utód nélkül. Vagyonát, mely csekélynek egyáltalán nem volt mondható, kolostorban élő unokahúga, Anna Victoria von Savoyen örökölte. A temetésre érkező kuzin nem sokat teketóriázott, minden mozdítható tárgyat pénzzé tett. Sokat közülük a herceg nagybátyja, Szardínia és Szicília királya vásárolt meg. Ez a magyarázata annak, hogy a palota eredeti berendezésének java idegen földön, a torinói Sabauda Galériában látható. A hagyaték jelentős része, a téli palota, az Alsó- és Felső-Belvedere Mária Terézia tulajdonába került, nem csekély összegért.

A palota nem véletlenül került ide, a belváros szívébe, az udvartól távoli helyre. Messze a Hofburgtól, polgári környezetbe, nem kis megrökönyödést kiváltva. Akkor, amikor az arisztokrácia, beleértve a magyar főnemeseket is, az udvar kegyét keresve a császárhoz lehető legközelebb húzta fel sorra pompásabbnál pompásabb palotáit. Az extravagáns zseni dacolt a szokásjoggal. Katonaember lévén idegen volt tőle a talpnyalás és egyébként is a saját maga alkotta szabályok szerint élt. Ezt meg is engedhette magának. Érdemeire való tekintettel az udvar elnézte polgár-, jobban mondva, nemességpukkasztó attitűdjét. Az első telket 1694-ben vette meg, majd sorra kivásárolta a szomszédságot. Az évek során így nőtt, egyre terebélyesedett az osztrák művészet virágkorát jelképező barokk építmény alapterülete. A nagyszabású építkezés a kor sztárépítészei, Johann Bernhard Fischer von Erlach, majd később Johann Lucas von Hildebrandt vezényletével zajlott. A palota leglátványosabb attrakciója a szemet gyönyörködtető aranyszoba. 

DSC02985_1.JPG

Das Goldkabinett – a mennyezeti freskó, a faragások sértetlenül megúszták a folyamatos átépítéseket

DSC02983_1.JPG

A buja kis kápolna 1752-ben épült 

Savoyai a Napkirály közvetlen környezetében nőtt fel.  Már gyerekként katonának készült. XIV. Lajos azonban nem kért a törékeny egészségű, csenevész ifjú szolgálataiból. Papi pályára szánta. A herceget azonban más fából faragták, semhogy feladja álmait. Hadvezérnek készült. Nem adta alább. Más lehetőség után nézett és meg is kapta. Méghozzá I. Lipót osztrák császártól, aki akkortájt épp a török ellen hadakozott. Zsenialitása hamar kitűnt. 22 évesen már tábornok. Ahol háború dúlt Európában, ő jelen volt. Nélküle nem zajlott csata. Egyikből utazott a másikba és vitte győzelemre seregeit. Összesen 24 ütközetet vezetett, 13-ban meg is sebesült. Három császárt szolgált, I. Leopoldot, I. Józsefet és VI. Károlyt. A Habsburgokat naggyá, Ausztriát pedig Európa egyik legjelentősebb hatalmi központjává tette. Sikerei nemcsak kiváló stratégiai képességeivel, magával ragadó lendületével, érdekes, lenyűgöző személyiségével és kiváló diplomáciai érzékével magyarázhatók. A dac is munkált benne, méghozzá nagy erővel. A természet ugyanis csúnyán megtréfálta. Kicsinek, rútnak, véznának, jelentéktelen külsejűnek teremtette. Ő ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a maga módján állt bosszút. Mindenki felé magasodott, a történelem legnagyobbjai közé írta be a nevét. Nélküle ma Európa egészen biztosan másképp festene.

A győzelmeiért búsás jutalomban részesülő Savoyai pénzügyi befektetőnek sem volt utolsó. Mesés vagyont halmozott fel. Úgy tartja a fáma, hogy 25 forinttal érkezett Ausztriába, és 25 milliót hagyott maga után. Volt tehát miből pártolnia a művészetet. Nagyvonalú mecénás hírében állt. Rengeteg műkincset, értékes festményeket, kínai porcelánokat, ezüst, arany tárgyakat, hatalmas könyvtárat hagyott az utókorra. Palotái a kor építészetének remekbe szabott lenyomatai. A téli is.

Igazi „selfmademan” volt. A semmiből jött és bámulatos karriert futott be, élete végéig csúcsra járt. Francia létére ő lett a legbefolyásosabb osztrák, örök időre bevésve magát nemcsak Ausztria, de Magyarország történelmébe is.

Talán még ma sem kevés azoknak a száma, akik a törökverő Savoyai Jenőt magyarnak hiszik. Nemcsak azért, mert nevét magyarosítottuk. Legfőképpen azért, mert Zentánál megsemmisítő vereséget mért a törökre. Jött, látott, győzött. A török meg ment. A másfél évszázados átokkal egyetemben. 

Savoyai pedig a miénk maradt. Mellesleg hivatalosan is. Az 1712-15-ös pozsonyi országgyűlésen ugyanis magyarrá avatták. Nemesi címet, hozzá honosságot, magyar állampolgárságot kapott.  

Így lett Prinz Eugen von Savoyenből  a mi Savoyai Jenőnk. 

DSC02977.JPG 

Fotó: saját

http://www.belvedere.at/de/schloss-und-museum/winterpalais

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://becsifekete.blog.hu/api/trackback/id/tr316301049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.